1. L'amor. Rejtély az éjben.
Száz szív, ezernyi képben.
Mint egy kék sasmadár,
A felhőkbe száll
Számára nincs határ.
A tűz se forróbb nála,
A szél is őt szolgálja,
Égig emel, nem enged el.
Oly édesen szédít el.
L'amor,
Szerelmek, századok nyomán
Romok közt, és az út porán
Vakító fénnyel ég tovább.
L'amor,
Gyilkol és így a földre ránt,
Dalolta Rómeó dalát,
És mennybe vitte Júliát.
Ó, drága L'amor.
Ott él ezernyi versben,
A tűzben és a vérben,
A halálban is örökké él,
A sírón túl is úgy repül feléd!
L'amor,
Szerelmek, századok nyomán,
Viszályok ingoványán át,
Pokolból is a fénybe lát.
L'amor,
Gyilkol és így a földre ránt,
Dalolta Rómeó dalát,
És mennybe vitte Júliát.
Ó, drága L'amor.
L'amor,
Szerelmek, századok nyomán,
Viszályok ingoványán át,
Pokolból is a fénybe lát.
L'amor,
Gyilkol és így a földre ránt,
Dalolta Rómeó dalát,
És mennybe vitte Júliát.
Ó, drága L'amor.
Ó. drága L'amor.
Ó, drága L'amor.
2. Az ég tudja miért Hát elmúlt a perc és nem tudom okát.
Minden nap hozzád, hozzád láncolt már.
Egymásnak oltottuk a szerelem édes szomját.
Az életem voltál, de ez most véget ért.
Nem köszöntél el, csak az ég tudja, hogy miért!
Karodba akarom érezni, ahogy a szív ver!
Akarom tudni, hogy újra hívsz, újra hívsz egyszer!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Szemedbe látni a vágyat, amivel kértél.
Akarom tudni, hogy mellettem soha nem féltél!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Most minden elrejt, elbújtat tőlem.
Most keserű a csend, hogy elvesztettelek.
Csak képzelem, hogy voltál, így nyugtatom a lelkem
Egy visszatérő álom, ami lassan véget ért.
Nem köszöntél el, csak az ég tudja, hogy miért.
Karodba akarom érezni, ahogy a szív ver!
Akarom tudni, hogy újra hívsz, újra hívsz egyszer!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Szemedbe látni a vágyad, amivel kértél.
Akarom tudni, hogy mellettem soha nem féltél!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
3. Szeretlek én (Besame mucho) Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,
Jó volna becézni, csókolni újra a szád.
Úgy hív a nótám,
Nélküled borongós ősz van
És nincs többé nyár.
Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,
Szeretném lázasan csókolni újra a szád.
Úgy hív a nótám,
Nélküled borongós ősz van
És nincs többé nyár.
Elvitted tőlem az álmaimat,
Pedig az élet csak gyertyaláng,
Lassan felőrlöd a vágyaimat,
S mire felébredsz késő lesz már.
Besame, besame mucho,
Como si fuera esta noche la ultima vez,
Besame, besame mucho,
Que tengo miedo tenerte, perderte despues.
Besame, besame mucho,
Que tengo miedo tenerte, perderte despues.
Que tengo miedo tenerte, perderte despues.
4. Egy érzés Eddig ez iszonyú nap volt,
Úgy hajszolt az élet.
Lüktetve zakatolt
Minden egyes perc.
Már érzem, hogy itt vagy,
Hiszen csábít egy illat.
Ez az egy csoda
Kárpótolhat még.
A szerelem angyala
Benned ébred.
És csak ez az egy,
Amit elhinnék,
És csak neked.
Addig szürke a hajnal
És szürke a reggel.
Pereg a naptár,
Hisz napról napra élsz.
Amíg eljön a perc,
Mikor más lesz minden,
És rád tekint végre
Egy angyali szem,
És ott áll ő.
Egy érzés, mely éltet,
Egy érzés a végzet.
Mondd el, ha kérdik tán:
Földön s az égen,
Árnyékban, fényben
Eljön, és ránk talál.
Ha száz dalt írsz róla,
Ha reszketve vársz rá,
Feltör vagy csendben ég,
Jó, ha tudod, ha megfogadod,
Hogy ő lesz a végső cél.
A végső esély.
Az élet egy örvény,
Egy háborgó tenger.
Hideg a reggel
És véget már nem ér.
Te szédült kis bolygó,
Hisz van egy esélyed.
Kezed az egeken
Hajnalt ébreszt fel.
Hisz te vagy a válasz
A sok kérdésre.
Hisz te vagy a lány,
Ki meggyógyíthat.
Segíts kérlek!
Egy érzés, mely éltet,
Egy érzés a végzet.
Mondd el, ha kérdik tán:
Földön s az égen,
Árnyékban, fényben
Eljön, és ránk talál.
Ha száz dalt írsz róla,
Ha reszketve vársz rá,
Feltör vagy csendben ég,
Jó, ha tudod, ha megfogadod,
Hogy ő lesz a végső cél.
A végső esély.
A végső esély /3x/
5. Írj egy dalt az éghez Egy elveszet lélekért,
Egy védtelen vétkezőért.
Kit örvény mélye húz,
Kit elsodor a zord szél.
Egy dalt szentelj neki,
Hogy éljen.
Egy dallal adj vigaszt majd,
Kelts reményt, ha kérnek.
A fájdalom dallamán
A magány messze szálljon.
Az életért, mindenért,
Gyújts fényt és tégy hát szabaddá.
Írj dalt az éghez,
Mert új életre hív majd.
A szépséghez, a fényhez,
Melyben tisztán élhetsz.
Így élhetsz.
Egy dalt énekelj,
Ha a nap se süt az égen.
Ha már nem felel,
Ki kérdezett még régen.
Egy dalt énekelj!
Egy dalt énekelj!
Egy dallal adj vigaszt annak,
Ki nem találja párját.
Ki visszaadná mit kapott,
Hisz meggyűlölte sorsát.
Ki elvesztette rég
Az álmát.
Írj dalt az éghez,
Mert új életre hív majd.
A végtelenbe láthatsz,
Könnyű szárnyon szállhatsz.
Írj dalt az éghez,
És büszkén, bátran járhatsz.
Ha álmaidból ébredsz,
Egy új országban élhetsz.
Egy biztos hit helyén.
A lelked legmélyén.
Te biztosan tudod,
Hogy el nem dobhatod.
Az élet tiéd lett!
Vigyázz rá!
Írj dalt az éghez,
Mert új életre hív majd.
A végtelenbe láthatsz,
Könnyű szárnyon szállhatsz.
Írj dalt az éghez,
És büszkén, bátran járhatsz.
Ha álmaidból ébredsz,
Egy új országban élhetsz.
6. Zsoltár Játszol, mint démon
Velem.
Újra hallom szavad:
Még nem!
Úgy fáj az érzés,
Mi bent kavarog.
Félek, harangjáték,
Csak bábu vagyok.
Egy táncban
Együtt veled.
Semmi sem az,
Minek hiszed.
Az élet kavarja
Az örvényeit.
Sziklából készíti
Hullámait.
A zsoltár,
Mi szerelmet mond el.
Nem nyugszik,
Amíg a szív ver.
Elhamvad bennünk,
S majd újra lángol.
Míg a nap ébred
Álmából.
Az arckép sem olyan,
Mint rég.
Ezernyi darabra
Hullt szét.
Itt-ott még látszik
Egy részlet talán,
Téged kereslek,
De nem nézel rám.
A zsoltár,
Mi szerelmet mond el.
Nem nyugszik,
Amíg a szív ver.
Elhamvad bennünk,
S majd újra lángol.
Míg a nap ébred
Álmából.
Ébred már ,
És szól!
7. Az életet éneklem (Canto la vita) Úgy vártunk Téged, már neveden szólítlak.
Most Rólad szólnak és érted vannak az éjszakák és nappalok.
És látom újból, ahogy a fény derengett pirkadatkor,
Mikor gyermekhangon csendült fel az első hívó szó.
Canto la vita,
Titkunk virága, értelmünk ím lettél te ma.
Az ég versét írja, kérdés nélkül papírra,
Most még hallhatom, ahogy kérdezel,
És tanulod, ahogyan élni kell.
Canto la vita,
Testünknek ága, szerelmünk békehimnusza.
Canto la vita,
Titkunk virága, értelmünk ím lettél te ma.
Canto la vita,
Titkunk virága, értelmünk ím lettél te ma.
Canto la vita,
Testünknek ága, szerelmünk békehimnusza.
8. Tengerrel az égbolt Elveszett a hely, ahol éltünk,
Elveszett az első pillanat,
és ami itt maradt, úgy fáj.
Két szemedből tűnnek a fények,
két karodban már nem ébredek,
és nem kérdezhetek tovább.
Mint tengertől az égbolt,
mint napfénytől az élet,
Te voltál a fény,
mit elvesztettem én, hisz'
életünk egy olvasatlan,
félig kész regény.
Mert tegerrel az égbolt,
-nézd- távol összeérnek.
De sorsom mit sem ér,
ha nem láthatlak én,
hisz életünk -csak nézd-,
egy újra írt regény.
Csak így tudok az ég felé szállni,
a te szárnyaiddal lettem most szabad,
és nékem csak te vagy ma már.
Mint tengertől az égbolt,
mint napfénytől az élet,
mint sötétből a fény,
úgy táncolsz felém,
hisz életem egy tőled teljes
újra írt regény,
Mint tengerrel az égbolt,
-nézd- távol összeérnek.
A valóság ködén, áttört már a fény,
hajózunk az álmaink vizén
a boldogság felé.
Mint sötétből a fény,
úgy táncolsz felém,
így életünk -hát nézd-
egy újra írt regény.
9. Lázas éj R:
Lázas éj,
Nem is kértem én a szíved,
S odaadtál nekem mindent:
Így az élet csupa fény.
Kérsz-e mást?
Itt a lelkem és a sorsom,
Soha másra nem lesz gondom,
Csakis örökké rád.
Lelkedért,
Mit is adhatnék én érte?
Hisz kevés vagyok cserébe.
Talán megbocsátod még?!
Mondd ki hát!
Ez egy egyszerű kis játék:
Csak egy szó, amire vágynék.
Mondjuk ki együtt: Te meg Én!
Mikor két szerelmes
Szerelmesen ébred,
Akkor jól esik a lánc
És a hűség.
Ebből nem gyógyít ki
Senki sosem téged.
Akkor tudnod kell, hogy
Elért már a végzet
Máris szabad leszel,
Hogyha hozzá kötnek.
És csak rab leszel,
Ha elveszted a láncot.
Hiszen már minden szava
Perzsel, mint a tűz,
És nem szabadulsz tőle,
Hiszen a végzet Ő.
R:
Csak egy szó amire vágynék!
Mondjuk ki együtt: Te meg Én
10. Rólad szóló zene Túl a csenden,
Szól egy hang:
Talán a jövőt hallom rég
Hisz őt keresem.
Egy érzés bennem,
Mi sosem volt még.
Porból égig emel már.
Ez egy ünnepi perc,
És most a szív muzsikál.
Rejtőző szimfónia,
Születő csillag.
A tenger hullámai,
A szelek mind-mind hozzád fújnak
Ismeretlen Odüsszeia,
Elragad engem!
Meglepve, megjelölve
Hallgatja lelkem
Ezt a rólad szóló
Szép zenét.
Hányszor csalódtam
A tegnapokban.
Nélküled múltak el órák.
Sok szép karnevál,
Csillogó termek,
Csodás trófeák.
Semmi más,
Csak üres tánc.
Míg a várt nagy románc
Hangja el nem ért.
Rejtőző szimfónia,
Növekvő holdfény.
Irányt ad éjszaka,
És mindig, mindig
Hozzád vezet.
Ismeretlen Odüsszeia,
Mágnesként vonz még,
És el nem enged engem.
Hallgatja lelkem ezt a rólad
Szóló szép zenét.
Rejtőző szimfónia,
Születő csillag.
A tenger hullámain
Hallgatja lelkem
Ezt a rólad szóló
Szép zenét.
Rólad szóló zenét.
11. Hajnalban / all'alba A lelkem oly könnyű, ha elhagy vidáman száll, felrepül s a testem már távol,
csak látszat egy érzés él csak. A szó itt nem segít ,ha egy dal az égbe hív,
nincs már több határ mégis szédít, átjár és hódit nyugalmat kér.Körbe ér a
mámor és távol, ha ébredsz,tűnik az álmod hív újra felé és a lelked visszatér.
Refrén:Hajnalban vétkemből tör fel az igazi egy tisztább új reggel és így ébredni jó
ha a hajnal most átölel.
Egy hullám a mélyből ha feltör csak zúg ugyan olyan érzés, ha élhetsz és nincs több háborgó
emlék.Hív új nap felé és a lelked visszatér.
Refrén:Hajnalban vétkemből tör fel az igazi egy tisztább új reggel és így ébredni jó ,
ha a hajnal most átölel.
Árnyékból hív el a mesebelei hajnal így kel fel és születik egy jel ,hogy élhetsz, még
élni kell.
12. Angyalok suttogása (Whisper of angels Duett) Már tiéd, tiéd voltam hajnal előtt, [tiéd voltam, míg fel nem kelt a Nap]
már tiéd, tiéd voltam az eső előtt. [tiéd voltam a nagy vihar alatt]
Refrén: Értsd meg, ha angyalok súgnak,
érezd, ahogy frissít a víz!
Leszek én majd az alkonyi árnyék,
minden vágyam, hozzád hív!
Én, a tűz, a véredben forrok én,
csak szólj, és szállunk már tovább.
A csönd leszek, míg az éjfél zord egét,
egy hulló csillag vágja át.
Refrén: Értsd meg, ha angyalok súgnak,
érezd, ahogy frissít a víz!
Leszek én majd az alkonyi árnyék,
minden vágyam, hozzád hív!
Refrén: Értsd meg, ha angyalok súgnak,
érezd, ahogy frissít a víz!
Leszek én majd az alkonyi árnyék,
minden vágyam, hozzád hív!
Minden vágyam, hozzád hív!
текст песен взят отсюда 
___________
