Kömives Kelemenné
(Székely népballada)
Tizenkét kömijes ésszetanakodék
Magoss Déva várát hogy felépittenék
Hogy felépittenék félvéka ezüstér
Félvéka ezüstér félvéka aranyér
Déva várossához meg is megjelöntek
Magoss Déva várhoz hézza is kezdöttek
Amit raktak délig leomlott estére
Amit raktak estig leomlott röggere
Megint tanakodott tizenkét kömijes
Falat megállitni hogy lössz lehetséges
Mig elvégre ijen gondolatra jöttek
Egymás között szoross egyességet töttek
Kinek felesége legelébb jő ide
Szép gyengén fogjuk meg dobjuk bé a tüzbe
Keverjük a mészbe gyönge teste hammát
Aval állitsuk meg magoss Déva várát
Kocsisom kocsisom nagyobbik kocsisom
En uramhoz mönni lönne akaratom
- Kömives Kelemen felesége mongya -
Fogd bé a lovakot fogd bé a hintóba
Fogd bé a lovakot áj is gyorsan elé
Hadd mönnyünk hadd mönnyünk Déva vára felé
Miko fele uttyát elutazták vóna
Eröss üdő vala záporesső hulla
Asszonyom csillagom forduljunk mü vissza
Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba'
Az éjjel álmomba ojan álmot láttam
Kömies Kelemön udvarába jártam
Hát az ő udvara gyásszal van béhuzva
Annak közepibe méj kut vala rakva
S az ő kicsi fija oda beléhala
Az éjjeli álom nem telik ma jóra
Asszonyom asszonyom forduljunk mü vissza
Kocsisom Kocsisom nem fordulunk vissza
A lovak sem tiéd a hintó sem tiéd
Csapjad a lovakat hadd halaggyunk elébb
Mönnek möndögélnek Déva vára felé
Kömijes Kelemen őköt észrevevé
Megijede szörnyen imádkozik vala
Én uram Istenem vidd e valahová
Mind a négy pej lovam törje ki a lábát
Vessen a hintónak négy kereke szakát
Csapjon le az utra tüzes istennyila
Horkolva térjenek a lovaim vissza
Mönnek möndögélnek Déva vára felé
Sem lovat sem hintót semmi baj nem lölé
Jó napot jó napot tizenkét kömijes
Neked is jónapot Kelemen kömijes
Köszöne az asszony az ura válaszolt
Édös feleségem neked is jónapot
Hát ide mé' jöttél a veszedelmedbe
Szép gyengén megfogunk bédobunk a tüzbe
Tizenkét kömijes azt a törvént tötte
Kinek felesége hamarébb jö ide
Fogjuk meg szép gyöngén dobjuk bé a tüzbe
Annak gyönge hammát keverjük a mészbe
Aval állitsuk meg magoss Déva várát
Csak igy nyerhessük el annak drága árát
Kelemenné asszony hogy átalértötte
Bánatos szivének igy lött felelete
Várjatok várjatok tizönkét gyilkosok
Amig búcsut veszek csak addig várjatok
Hogy búcsut vöhessek asszonybarátimtól
Aszonbarátimtól s szép kicsi fijamtól
Mett a halottnak is hármat harangoznak
Én árva fejemnek égyet sem kondítnak
Kelemenné asszon aval hazamöne
Ecce' mindenkorra hogy végbúcsut vönne
Hogy végbúcsut vönne asszonbarátitól
Asszonbarátitól s szép kicsi fijától
Aval visszamöne Kömies Kelemenné
Sirva halatt magoss Déva vára felé
Megfogák szép gyöngén betötték a tüzbe
Az ö gyönge hammát keverék a mészbe
Aval álliták meg magoss Déva várát
Csak igy nyerheték meg annak drága árát
Kömies Kelemön mikô hazajöve
Az ö kicsi fija jöve vélle szömbe
Isten hozott haza kedves édös apám
Hô maratt hô maratt az én édösanyám
Az ő édes apja neki így felele
Hadd e fijam hadd e hazajő estére
Istenem Istenem este is ejöve
Mégis édös anyám még haza nem jöve
Apám édös apám mongya meg igazán
Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám
Hadd e fijam hadd e haza jő reggere
Az ő édes apja neki igy felele
Istenem istenem röggel es ejöve
Mégis édös anyám még haza nem jöve
Apám édö apám mongya meg igazán
Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám
Mönny e fijam mönny e magoss Déva várra
Ott van a te anyád kőfalba van rakva
Elindula sirva az ő kicsi fija
Elindula sirva magoss Déva várra
Háromszô kiáltá magoss Déva várán
Anyám édös anyám szój bár egyet hézzám
Nem szolhatok fiam mett a kőfal szoritt
Erös kövek közé vagyok bérakva itt
Szüve meghasada s a főd is alatta
S az ő kicsi fija oda beléhulla.
Mai nyelvre igazítva:
Kőmíves Kelemen
(Népballada)
Tizenkét kőmíves összetanakodék,
Magos Déva várát hogy felépítenék,
Hogy felépítenék fél véka ezüstér,
Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.
Déva városához meg is megjelöntek,
Magos Déva várhoz hozzá is kezdöttek,
Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit raktak estig, leomlott röggelre.
Megint tanakodék tizenkét kőmíves,
Falat megállítni hogy lesz lehetséges,
Míg elvégre ilyen gondolatra jöttek,
Egymás között szoros egyességet töttek:
- Kinek felesége legelőbb jő ide,
Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe,
Keverjük a mészbe gyönge teste hamvát,
Avval állítsuk meg magos Déva várát.
Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom,
Én uramhoz mönni lönne akaratom!
- Kőmíves Kelemen felesége mondja, -
Fogd bé a lovakat, fogd bé a hintóba,
Fogd bé a lovakat állj is gyorsan elé,
Hadd menjünk, hadd menjünk Déva vára felé. -
Mikor fele útját elutazták vóna,
Esős idő vala, záporeső hulla.
- Asszonyom, csillagom, forduljunk mi vissza,
Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba,
Az éjjel álmomba olyan álmot láttam,
Kőmíves Kelemen udvarában jártam,
Hát az ő udvara gyásszal van béhuzva,
Annak közepibe mély kút vala rakva,
S az ő kicsi fia oda beléhala.
Az éjjeli álom nem telik ma jóra. -
Asszonyom, asszonyom, forduljunk meg vissza! -
- Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza,
A lovak se tiéd, a hintó se tiéd,
Csapjad a lovakat, hadd haladjunk elébb. -
Mönnek, möndögélnek Déva vára felé,
Kőmíves Kelemen őket észrevevé,
Megijede szörnyen, imádkozik vala:
- Én uram Istenem, vidd el valahova!
Mind a négy pej lovam törje ki a lábát,
Vessen a hintómnak négy kereke szakát,
Csapjon le az útra tüzes istennyila,
Horkolva térjenek a lovaim vissza! -
Mönnek, möndögélnek Déva vára felé,
Sem lovat, sem hintót semmi baj nem lelé.
- Jó napot, jó napot tizenkét kőmíves!
Neked is jó napot, Kelemen kőmíves! -
Köszöne az asszony, az ura válaszolt:
- Édös feleségem, neked is jó napot!
Hát ide mér jöttél a veszedelmedre,
Szép gyöngén megfogunk, bédobunk a tűzbe.
Tizenkét kőmíves azt a törvényt tette:
Kinek felesége hamarébb jő ide,
Fogjuk meg szép gyöngén, dobjuk bé a tűzbe,
Annak gyönge hamvát keverjük a mészbe,
Avval állítsuk meg magos Déva várát,
Csak így nyerhetjük el annak drága árát. -
Kelemenné asszony, hogy átalértette,
Bánatos szívének így lött felelete:
- Várjatok, várjatok, tizenkét gyilkosok,
Amíg búcsút veszek: csak addig várjatok,
Hogy búcsut vehessek asszony barátimtól,
Asszony barátimtól s szép kicsi fiamtól:
Mert a halottnak is hármat harangoznak,
Én árva fejemnek egyet sem kondítnak. -
Kelemenné asszony avval hazamöne,
Egyször s mindenkorra hogy végbúcsut vönne,
Hogy végbúcsut vönne asszony barátitól,
Asszony barátitól s szép kicsi fiától.
Avval visszamöne Kőmíves Kelemenné,
Sírva haladt magos Déva vára felé,
Megfogák szép gyöngén, bétevék a tűzbe,
Az ő gyönge hamvát keverék a mészbe,
Avval állíták meg magos Déva várát,
Csak így nyerheték meg annak drága árát.
Kőmíves Kelemen mikor hazamöne,
Az ő kicsi fia jöve véle szömbe.
- Isten hozott haza, kedves édösapám!
Hol maradt, hol maradt az én édösanyám?
Az ő édesapja neki így felele:
- Hadd el, fiam, hadd el, hazajő estére.
- Istenem, Istenem, este is ejöve,
Mégis édösanyám még haza nem jöve!
Apám, édösapám! mondja meg igazán,
Hogy hol van, hogy hol van az én édösanyám!
- Mönj el, fiam, mönj el, magos Déva várra,
Ott van a te anyád, kőfalba van rakva.
Elindula sírva az ő kicsi fia,
Elindula sírva magos Déva várán:
- Anyám! Édösanyám! szólj bár egyet hozzám!
- Nem szólhatok fiam! mert a kőfal szorít,
Erős kövek közé vagyok bérakva itt. -
Szíve meghasada s a föld is alatta,
S az ő kicsi fia oda beléhulla.
Read more:
http://erdelybeutazz.hupont.hu/16....a2upFtE KŐMŰVES KELEMEN
Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1974-08-10
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1979
Megjelenés helye: Ráduly 1979: 54-57/ 3. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
Szöveg
A nagy Déva várát fel kell építeni,
Kőműves Kelemen vállalkozik neki.
Neki is fogának tizenkét emberrel,
Dolgoznak s munkájok menyen mind jó kedvvel.
Estefelé már szomorúsággal ment az építés, mert amit délelőtt felraktak, estére leomlott. Amit este raktak, az másnapra leomlott. Semmiképpen se vót jó a munkájok. Kőműves Kelemen reggel felkel korán, s a tizenkét emberire szól:
– Gyertek ide hozzám!
Odamentek az emberei.
– Az éjjel olyan álmot láttam, hogy mélyknek felesége hogy jön ide, s amelyiké előbb jön, annak gyenge nyakát elvágjuk. A vérit kivesszük s a mészbe keverjük. A gyenge testjeit elégessük, s a hamját is a mészbe keverjük. A nagy Déva várát csak így építhessük.
A tizenkét kőműves megesküdt rá, hogy így cselekedni fognak. Reggel korán Kőművesné asszony felkelt az ágyból. Kiszól az ablakon:
– Kocsisom, kocsisom, fogd bé ja lovakot,
Hogy menjünk a Déva várára, mert baja van Kőműves Kelemennek.
Amég felőtözött Kelemenné asszony, addig a lovakot béfogták. Elindultak a kocsival a nagy Déva várára. Kőműves Kelemen imádkozni kezdett, hogy ő felesége nehogy előbb érkezzék. Az ő felesége szokta vinni mindig az ebéd-vékát hozzá.
– Istenem, Istenem, adj egy sűrű erdőt,
Hogy a lovaim keresztül ne jöjjenek.
Az Isten meg is adta a sűrű erdőt. A lovak alig bírtak menni benne. Mondja a kocsissa:
– Asszonyom, asszonyom, ne menjünk tovább,
Nem lesz jó a vége, mert rosszat álmodtam.
– Kocsisom, kocsisom, nem a tiéd a ló,
S a kocsi se tiéd, hajtsad a lovakot, mert utat törnek azok.
Mentek az erdő között, Kőműves Kelemen megint csak fohászkodott:
– Istenem, Istenem, olyan záport adjál,
Törjék el a lovak lába, s ne jöjjenek hozzám.
Olyan sűrű eső lett, hogy egy cseppet se látták a helyet, azonban kividult az idő. Megérkeztek Déva várához.
– Jó napot, jó napot, tizenkét kőműves!
Neked is jó napot, Kelemen Kőműves!
– Adjon Isten, kedves feleségem, mért jöttél te ide?
– Azért jöttem ide, mer rossz álmot láttam. Gondoltam, hogy bajod van, s nem tudtam nyugodni.
– Az lesz a te fejed vesztesége – mondta Kőműves Kelemen –, mert arra esküt tettünk, hogy akinek a felesége elébb jő ide, a nyakát elvágjuk, gyenge piros vérit a mészbe keverjük, a testjeit elégessük, a gyenge hammát is a mészbe keverjük.
– Tizenkét kőműves, tizenkét gyilkosom,
Annyit engedjetek, hogy elmenjek haza,
Hogy búcsúzzak el a kicsi fiamtól s a jó szomszédoktól.
Elment Kőművesné asszony, s elbúcsúzott a kicsi fiától.
– Isten veled, fiam, többet nem jövök haza.
Elbúcsúzott a jó szomszédjaitól is.
Akkor elment vissza.
– Tizenkét gyilkosom, kezetekbe vagyok,
Csináljatok véllem, amit csak akartok,
Megfogták, nyakát kettévágták, gyenge piros vérit a mészbe keverték. Testjeit is elégették, a gyenge hammát a mészbe békavarták, a nagy Déva várát evvel építették.
Végeztek a várral. Minden kőműves sietett haza, a családjához. Kőműves Kelement már senki se várta, csak egyedül a kicsi fia. Meglátta az apját, hogy menyen haza.
– Édesapám, hol van, hol van édesanyám?
– Hazajön majd, fiam, este.
– Édesapám, eljött este, eljött reggel is, de édesanyám még sohase jött haza..
Sírt a kicsi gyermek.
– Menj el, édes fiam, a nagy Déva várba,
Édesanyád ott van a falba bérakva.
A kicsi gyermek megindult, futva ment, amég elérte a nagy Déva várát.
– Édesanyám, édesanyám, hol vagy,
Gyere, menjünk haza.
Nem szólt neki senki.
Avval megnyílott a föld, s a kicsi fiú beleesett, az anyja elvitte. Így vége lett az életjeknek.
Megjegyzés
2-3. A falba épített asszony (Kőműves Kelemen)
Egyike a legtöbbet tanulmányozott régi balladáinknak. Vargyas Lajos összesen 45 változatra és két adatra hivatkozik (Vargyas II. 25.). Az egész magyar nyelvterületről kerültek elő változatai, a legnépszerűbb azonban Erdélyben és a moldvai csángók körében. Mindenképpen keleti eredetű, témája az építő áldozatban való hiten alapszik. Seprődi gyűjteménye nem tartalmazza (Ötvös Sára első teljes változatát lásd: Ráduly, 3. sz.).
Adatközlőnk kilencéves korában tanulta az édaspájától. „Esténként sokszor énekelgette nekünk, miután hazavetűt a napszámból. Leányka voltam, s mindig kérdeztem édesapámtól, hogy hát ez a történelem igaz vót-e? Azt mondta, hát igaz kellett legyen, mert ének van rolla.” Ötvös Sára gyermekkora óta egyszer sem énekelte, csak a történetet mesélte el újra meg újra felcseperedő gyermekeinek. Most a gyűjtő kérdezősködései közben jutott ismét az eszébe: „Jóformán eszembe se vettem, másoknak el nem fújtam soha, csak a történetjit adtam elé vajegyszer. Mert ez olyan történelem, hogy fájdalom.” Fiatalon egyetlen alkalommal hallotta még mástól: „A vént Tarka Sándorné mondta vót egyszer, de úgy emlékszem, hogy könyvből tanolt. De az nem jött úgy ki, ahogy édesapámék fújták, sok minden hiányzott belölle.” 1974. augusztus 10-én - tehát hat évvel később - másodszor is elmondattuk vele. A dallamára már nem emlékezett, a szövegét pedig prózává oldódott változatban adta elő. „Mindenből kezdtem kibutulni, már csak nyűgölöm az éneket” - mondta.
A befalazás motívuma különben eléggé közismert a kibédi népköltészetben. Az áldozat nyomai pedig a helyi hagyományban ma is könnyen kimutathatók. Több régi házat bontottak le az utóbbi időben Kibéden, s a házak alapzatából állatcsontok kerültek elő. Íme, mit tud róluk az 57 éves Székely Sándor Lajosné Madaras Berta: „Emlékszem, hogy mikor leányka koromban édesapámék építették a házat, hát édesanyám le kellett vágjon egy fekete tyúkot. CSak a nyakát vágta le, s úgy tollastúl beletették a fundamentumba. Azt mondták az ekkori öreg kőművesek, hogy így szerencsés lesz a ház. A tyúkot a ház út felöli bal sarkába tették, napkelet felöl.” Ötvös Sára más változatban ismeri ezt a szokást: „A régi öregek úgy tartották, hogy ha valahol házat építettek, hát akik előbb odamennek lakni, azoknak vámot kell adni; ez valaki halálát jelenti. S hogy ezt elkerüljék, le kell vágjanak egy tyúkot vagy egy bárányt, s azt előbb meg kell egyék a háznál, csak azután lakhatnak benne.” Megkérdeztük, hogy mi a véleménye ezekről a hiedelmekről. „Ilyenekről csak a régiek hittek, most nem babonáskodnak” - válaszolta. Balladánk a halva befalazás motívumát őrizte meg: a kőművesmester feleségének kiontják a vérét, a testét elégetik, hamvát pedig vérrel együtt a mészbe keverik.
Ha most az ének kibédi népszerűségét vesszük számba, kiderül, hogy a hagyományből más nem tudja, a fiatalság pedig a tankönyvbeli Kriza-változat szövegét ismeri (Vadrózsák. Kriza János székely népköltési gyűjteménye Faragó József gondozásában. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1975. 253-255.). Tankönyveink ugyanis évek óta tartalmazzák, ennélfogva színpadon is gyakran elhangzott, hol szavalatként, hol megjelenítve. Legutóbb Ötvös Sára is tudomást szerzett róla, de görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy az édesapjától tanult változat az igazi.
Most lássuk a szövegösszehasonlítás eredményeit. Balladánk javarészt őrzi a Kriza gyűjtötte variáns főbb motívumait, néhány kiegészítéssel: A Déva vára felé tartó asszonyt útjában nemcsak záporeső, hanem „egy nagy sűrű erdő” is akadályozza. Ugyanakkor az odautazás szándéka megfelelőképpen indokolt: „ebéd-vékát”, vagyis ebédet kell vinnie kőműves férjének.
Érdekesebb tanulságokat nyújt Ötvös Sára két változatának egybevetése. Mivel az énekes újból elfelejtette a dallamot, a szöveg verses formája is bomlásnak indult (3. sz. ballada). Az újabb variánsban már szinte szabályszerűen váltakoznak verses és prózai részek. A prózai részeknek áthidaló szerepük van: lényegüket tekintve a hiányzó versszakok tartalmi kivonatai.
Az eredeti ballada motívumrendszere nem szenvedett csorbát, hiánytalanul megtalálható minden moítvum, viszont újakkal bővül. a.) Kőműves Kelemen álmot lát, s abból tudja meg, hogy az emberáldozattal felépíthetik a várat; b.) a várhoz igyekvő asszony előtt a férje kérésére (az imádkozik, fohászkodik) jelenik meg a sűrű erdő és a záporeső; c.) a meghalt gyermeket a feláldozott anya magához veszi s „így vége lett az életjeknek”. A prózai részek megformálása nem egyöntetű. Több helyen az énekes teljesen elszakadt a verses formától, s az új megformálás egészében epikus-mesei izűvé vált. Pl. „Kőműves Kelemen reggel felkel korán, s a tizenkét emberire szól: - Gyertek ide hozzám! - Odamentek az emberei.” Máshol pedig, ha rejtetten is de átsüt a prózán az egykori verses forma ritmusa. Íme: „Megfogták [az asszonyt], nyakát kettévágták, gyenge piros vérit a mészbe keverték. Testjeit is elégették, a gyenge hammát a mészbe békavarták, a nagy Déva várát evvel építették.” Ez a nagyfokú tömörítés még a költészet régióiból való. Úgy hisszük, épp az epikus prózastílusnak és a költőre valló versmondatnak ez a keveredése teszi oly varázslatossá a lassú töredezés útjára lépő balladaváltozatot. A ballada dallama különben A zsivány felesége (6.) dallamának közeli változata.
(Ráduly 1979: 117-119.)
http://www.kjnt.ro/balladatar/ballada/komuves-kelemen-1-1