Mély égbolt bársonyán szikrázó gyémánt, A jövőnkről suttogja a lét dallamát. Jóslata bíztatja járni a bénát, látni a vakot, csak értsd meg szavát. Szebb jövő eljöttét ígéri nékünk, Ígéri, eljön és velünk marad, Hiteti holtakkal azt, hogy még élünk, S aranykor hajnalra ébred a nap.
Csak arra kérünk…, Csillag ne hazudj, Tartsd meg az ígéreted, Járd utad fent. Csak arra kérünk…, Csillag ne hazudj, Nem kérünk kíméletet, Az rossz idelent.
Szebb jövő, szebb idő, szebb lesz a holnap, Szebb lesz az álom, mert valót takar, Mérlegen újra lesz súlya szónak, Hite a tettnek, mert valót akar.
Ígér egy népet, és vezért e-népnek, Vezért, ki népéért élni akar, Utat nyit végre a szívben a szépnek S olvad a jég, mely most mindet takar.
Csak arra kérünk…, Csillag ne hazudj, Tartsd meg az ígéreted, Járd utad fent. Csak arra kérünk…, Csillag ne hazudj, Nem kérünk kíméletet, Az rossz idelent.
Csak arra kérünk…, Csillag ne hazudj, Tartsd meg az ígéreted, Járd utad fent. Csak arra kérünk…, Csillag ne hazudj, Nem kérünk kíméletet, Az rossz idelent. Rossz idelent!
No 2. Dal
Szép ez a hajnal, mi ránk kopogott, Robban az érben a vér. Múltunk az álmokon átrobogott, Új remény ujjat ígér. Higgyük a mát, ami most született, Szánkban a fény zamatát, Hajnali köd fura fél üzenet, Fák fölött napkoronát.
Korsómba bort, Torkomnak dallamot, Étkemnek sót, Éjemnek altatót. Add meg, mi jár, Zsákmányt, ha kergetem, Add meg, mi jár, Add meg, azt add nekem.
Adj ébredést, Lássa, mit látni kell, Sok tévedést, Mit nékünk állni kell. Nyisd fel szemét, Lássa meg nemzetünk, A nemzetét, Add őt, őt, add nekünk.
No 3. Dal
Hé’ a gazda itthon-e? És a szavát bírjuk-e? Lépj ki, lépj ki, lépj a fényre, s állj ide. Hé’ a gazda itthon-e? És a szavát bírjuk-e? Lépj ki, lépj ki, lépj a fényre, s állj ide. Állj ide.
Döng a föld a sóhajunk alatt. ¬- - - Tegnapunk a most előtt szalad. - - - Nyiss kaput a holnapunkra, Adj tetőt az otthonunkra, Adj irányt, és add nekünk magad. Adj irányt, és add nekünk magad.
Hé’ a gazda itthon-e? És a szavát bírjuk-e? Lépj ki, lépj ki, lépj a fényre, s állj ide. Hé’ a gazda itthon-e? És a szavát bírjuk-e? Lépj ki, lépj ki, lépj a fényre, s állj ide. Állj ide.
Ősi fából, gyenge kis bokor. - - - Véredben a régi vér dobol. - - - Úgyse bírod megtagadni, Önmagadtól elszakadni, Nem lehet, mert árnyad, rád hajol. Nem lehet, mert árnyad, rád hajol.
Hé’ a gazda itthon-e? És a szavát bírjuk-e? Lépj ki, lépj ki, lépj a fényre, s állj ide. Hé’ a gazda itthon-e? És a szavát bírjuk-e? Lépj ki, lépj ki, lépj a fényre, s állj ide.
Hé’ a gazda itthon-e? És a szavát bírjuk-e? Lépj ki, lépj ki, lépj a fényre, s állj ide. Hé’ a gazda itthon-e? És a szavát bírjuk-e? Lépj ki, lépj ki, lépj a fényre, s Állj ide. Állj ide.
No 4. Dal
Te nem tudod miért mosolyog a Hold, ha országúton szembe jön Veled? Hogy mért vidám s mért szomorú a volt, ha más hangsúllyal mondják a neved?
Te nem tudod, hogy veszélyes a nyár, ha csillagokra rácsodálkozol? Hogy ölbe kap és messze visz az ár, ha sorsod ellen még csatározol?
Én egy férfit vágytam férjül, Kinek szomját olthatom, Ki a harcból hozzám térül, Kivel sorsán osztozom,
Meg kell, hogy állj, úrrá kell légy a bún. Nem lehet kiszökni mindig a hátsó kapun. /ez alatt/ / Te nem tudod, hogy becstelen a szó? Hogy kék a rét? Hogy nem fehér a hó? /
Te nem tudod, hogy én sem létezem? Ha fény kihuny, nem látsz, nem is vagyok. A létem az, ha őrzöd a nevem, mint titkot, Angyalok.
Te nem tudod, hogy becstelen a szó? Ha bent lapul, csak úgy marad igaz. Hogy kék a rét? Hogy nem fehér a hó? Hogy öröm nincs, csak nemtelen vigasz?
Te nem tudod, hogy én sem létezem? Ha fény kihuny, nem látsz, nem is vagyok. A létem az, ha őrzöd a nevem, mint ősi titkot, Szürke Angyalok.
Én egy férfit vágytam férjül, Kinek szomját olthatom, Ki a harcból hozzám térül, Kivel sorsán osztozom,
Meg kell, hogy állj, úrrá kell légy a bún. Nem lehet kiszökni mindig a hátsó kapun.
Te nem tudod, hogy én sem létezem? Ha fény kihuny, nem látsz, nem is vagyok. A létem az, ha őrzöd a nevem, mint titkot, Angyalok. Te, nem tudod…
No 5. Dal
Csizma koppan, Zár és zárka, Ablakodban Rozsda rácsa, Kő és szikla, Hulló percek, Halál hinta, múlás perceg, lépj a dalra, itt a vége, nézz a falra, itt a vére.
Ez a hely, honnan nagyapád vérpadra lépett, Ez a hely, ahol perceit morzsolta el, Ez a hely, ahol álmai végleg elégtek, Ez a hely, mi most téged perel.
Ez a hely, honnan nagyapád vérpadra lépett, Ez a hely, ahol perceit morzsolta el, Ez a hely, ahol álmai végleg elégtek, Ez a hely, mi most téged perel.
Fény, keretben, ez jut néked életedben semmi érdem, Itt a - végül, rács se véd meg, halni készül, röpke élet, hogy futottál elkerülni, s eljutottál Szembesülni.
Ez a hely, honnan nagyapád vérpadra lépett, Ez a hely, ahol perceit morzsolta el, Ez a hely, ahol álmai végleg elégtek, Ez a hely, mi most téged perel, most téged most téged perel. Ez a hely!
No 6. Dal
Kedves, Te igézz Te dalolj nékem, Kérlek melegítsd Heverőm télen, Kedves szavadat Ne facsard nem kell, Hidd el tudom én Hova kell mennem Mióta várlak, Te még a csillagok közt jártál, várlak, Nem jöttél, fénysugárban álltál, csak én várlak, Ott ahol születnek a bátrak, én várlak, Ott ahol szívre várnak vágyak.
Kedves, Te veted Éjjeli vackom, Kergesd kínomat Amikor alszom, Kedves, Te legyél, Te maradj bennem Bánat élet és Pusztulás egyben.
Mióta várlak, Te még a csillagok közt jártál, várlak, Nem jöttél, csak fénysugárban álltál, csak én várlak, Ott ahol születnek bátrak, én várlak, Ott ahol szívre várnak vágyak.
Jöjj, te az enyém, Én, meg a tiéd, Jöjj régi remény, Csak ez véd. Légy te a hité, Szét-szabott kenyér, Légy mindenkié, Ha, nem enyém. Jöjj, te az enyém, Én, meg a tiéd, Jöjj régi remény, Csak ez véd. Légy te a hité, Szét-szabott kenyér, Légy mindenkié, Ha, nem enyém. Jöjj, te az enyém, Én, meg a tiéd, Jöjj régi remény, Csak ez véd. Légy te a hité, Szét-szabott kenyér, Légy mindenkié, Ha, nem enyém.
No 7. Dal
Vén csibész a bor, Megbúvik hordó rejtekén. S néha meglakol, Mert olykor tetten érem én. S akkor vígan dalol. Oly jó lelkű, csibész.
Mindent tud, amit tudni kéne, Háj, na-na na-naj. Ráültet minden zenére, Háj, na-na na-naj. Mindenre van bölcsessége, Háj, na-na na-naj. Titkaidnak ősi őre, nananana
Százszor, száz dalát, Elhúzza, hogyha rendelem, Sej az angyalát, Ha nincs, hát végrendelkezem. Sok-sok vén cimborát, Láttam figyelni szép szavát.
Mindent tud, amit tudni kéne, Háj, na-na na-naj. Ráültet minden zenére, Háj, na-na na-naj. Mindenre van bölcsessége, Háj, na-na na-naj. Titkaidnak ősi őre,
A vén csibész Nincs józan ész A bor a vén csibész Nincs józan ész A bor a vén csibész Nincs józan ész A bor a vén csibész Nincs józan ész A bor a vén csibész.
-----
Amíg csak élünk és halunk, A bortól sose szomjazunk.
No 8. Dal
Szólj, ha menjek, Szólj, ha lépjek, Szólj, ha szóljak a mennynek, az égnek, Szólj, ha féljek.
Szólj, ha üssek, Szólj, ha kérjek, Szólj, ha ősz szállal űznek az évek, Szólj, ha éljek.
És ha lenéz a mennyből az Úr, Hogy e szétszórt nemzet még áll-e? Lássa kiégett zászlainkon; Cum deo, pro pátria, et libertate.
Szólj, ha talpra, Szólj, ha térdre, Szólj ha ökölre, kardra, és vérre. Szólj, ha vége.
Szólj, ha másnak, Szólj, ha nékem, Szólj, ha másnapnak kell, majd az érdem. Szólj, ha éltem.
És ha lenéz a mennyből az Úr, Hogy e szétszórt nemzet még áll-e? Lássa kiégett zászlainkon; Cum deo, pro pátria, et libertate.
Szólj, ha nincs még, Szólj, ha nincs már, Szólj, ha szívünkben leég a kincstár, Szólj, ha hívnál.
Szólj, ha rajta, Szólj, ha várni, Szólj, ha sírunkból talpra kell állni. Szólj, ha szállni.
És ha lenéz a mennyből az Úr, Hogy e szétszórt nemzet még áll-e? Lássa kiégett zászlainkon; Cum deo, pro pátria, et libertate.
És ha lenéz a mennyből az Úr, Hogy e szétszórt nemzet még áll-e? Lássa kiégett zászlainkon; Cum deo, pro pátria, et libertate. Cum deo, pro pátria, et libertate.
No 9. Dal
Rézpénz, mennyit érsz, Hogy áll össze az egész, Fele hitünk, fele ész, Ennyi az egész.
Rézpénz, az enyém, Bőven termő televény, Fogadd el, ha adom én, Te vagy a legény…
Bármit adsz a portékámért cserébe, Fontos az, hogy megérje nekünk, Adósan ne álljunk az Úristen elébe, Különben mit sem ér az egész életünk.
Lónak, fele zab, Sátánnak fele pap, Amire én tartalak, Te is tartsd magad.
Szónak fele, tény, Sötétségnek fele, fény, A fiamnak fele, én, Te vagy a legény…
Bármit adsz a portékámért cserébe, Fontos az, hogy megérje nekünk, Adósan ne álljunk az Úristen elébe, Különben mit sem ér az egész életünk.
Bármit adsz a portékámért cserébe, Fontos az, hogy megérje nekünk, Adósan ne álljunk az Úristen elébe, Különben mit sem ér az egész életünk.
No 10. Dal
Egyszer, rég, álmodtam nagyot, S imám most meghallgattatott, Olyan réges-rég kellett már nekem. Egy fejedelem.
A fej lehajt, mást nem tehet, Van hódolat, s nincs tisztelet, De úr, az önző érdeken, Egy fejedelem.
Egészet még nem készítettek felerészben. Megvalósult remény még nem lett, nem remélten. Magból, az élet, könnyen sarjad televényben. Erős nemzet még nem született gyenge kézben.
Hogy vágytam rá, Uram, tudod, Hogy végre készre alkotod, S mindent megfejt az értelem, Egy fejedelem.
Most erős hitből hajlik lásd a térd, Mert végre látjuk, ó, hogy van kiért, Övé halálom, övé életem, Egy fejedelem.
Egészet még nem készítettek felerészben. Megvalósult remény még nem lett, nem remélten. Magból, az élet, könnyen sarjad televényben. Erős nemzet még nem született gyenge kézben.
Egészet még nem készítettek felerészben. Megvalósult remény még nem lett, nem remélten. Magból, az élet, könnyen sarjad televényben. Erős nemzet még nem született gyenge kézben.
No 11. Dal
Ahol a tett végre igaz, hol a szó szava szent, ahol a szív, érzi mi az odakint, s idebent.
Ahol, ha kérges a tenyér, nem a gúny a mosoly, ahol a rossz, jóval felér, s nem a baj zakatol.
Mindünknek lesz hite, lesz kire büszke lenni, s lesz mire építeni tornyot az égbe. Istennek lesz oka, lesz hova visszatérni, s lesz csoda, belenézhetsz arcába végre.
Ahol a szív, szívre szavaz, hol a könny mosolyog, ahol a sebre van tapasz s a gond, kint toporog.
Ahol a csók csele nem ér, hol a csend igazi, ahol még szentelt a kenyér s mindig ad valaki.
Mindünknek lesz hite, lesz kire büszke lenni, s lesz mire építeni tornyot az égbe. Istennek lesz oka, lesz hova visszatérni, s lesz csoda, belenézhetsz arcába végre.
Mindünknek lesz hite, lesz kire büszke lenni, s lesz mire építeni tornyot az égbe. Istennek lesz oka, lesz hova visszatérni, s lesz csoda, belenézhetsz arcába végre.
No 12. Dal
Mikor betörtél az álmaimba kedvesem, És átszőtted az éjszakáimat, Hajnal felé annyit mondtam csendesen, - Engem ne szeress, mert szeretni nem szabad. Azt mondtam; - Bármeddig maradok, s bármit ígértem még tegnap előtt, ma még itt vagyok, de a holnapok már nélkülem mennek az ablak előtt.
Elrejtettünk ébredést az éjbe hulló napban, Feltaláltunk kétkedést az állító szavakban, Nem álmodott boldogságot senki szebb alakban, Vadgesztenyét szelídített szerelmünk a parkban. Mikor vágyaimra rálestél a kulcslyukon, És tetten érted ábrándjaimat, S minden titkom ott hevert az arcomon, Te már elszöktél, csak azért, hogy védd magad.
Azt mondtam; - Látod, nem zavarok, s bármilyen esküre nyúlt a kezem, egyet gondolok, mindent itt hagyok, elmegyek, s bármikor megérkezem.
Elrejtettünk ébredést az éjbe hulló napban, Feltaláltunk kétkedést az állító szavakban, Nem álmodott boldogságot senki szebb alakban, Vadgesztenyét szelídített szerelmünk a parkban.
Elrejtettünk ébredést az éjbe hulló napban, Feltaláltunk kétkedést az állító szavakban, Nem álmodott boldogságot senki szebb alakban, Vadgesztenyét szelídített szerelmünk a parkban.
No 13. Dal
Máshol a templom, És máshol a kereszt, Máshol az ima, És máshol a hit,
Másoknak kedvez, És másoknak felelt, Máshova ígért És máshova vitt.
Ó, ez a romlás. Ami nem halad, Már nem segít, És nem repít, Nem épít semmit. Ó, ez a romlás, Mi csak szavak, Mi csak ragad, És csak hasít, Nem kímél senkit.
Máshol a magház És máshol a termés, Máshol az eső, És máshol a nap,
Máshol az okos És máshol az elmés, Máshol a börtön, És máshol a rab.
Ó, ez a romlás. Ami nem halad, Már nem segít, És nem repít, Nem épít semmit. Ó, ez a romlás, Mi csak szavak, Mi csak ragad, És csak hasít, Nem kímél senkit.
No 14. Dal
Nincs Tovább Ami felverne, Nincs Tovább Ami kergetne, Nincs Tovább Miért érdemes éjszaka várni a reggelre.
Nincs Tovább Ami megkérne, Nincs Tovább Ami elérne, Nincs Tovább Miért cseppnyi vért áldozni percet is megérne.
Nem tudom, hogy mért ébred holnapra holnap a nap. Nem tudom, hogy mért éled, szívem a szívem alatt. Nem tudom, hogy mért lássam Nem tudom, hogy mért várjam Hogy úton a léptem halad. Hogy hitem, kettészakad.
Nincs Tovább Amit álmodtam, Nincs Tovább Amit megmondtam, Nincs Tovább Miért Istentől áldottan valaha fogantam.
Nincs Tovább Miért megvédtek, Nincs Tovább Miért elvittek, Nincs Tovább Miért elhittem magam és mások is elhittek.
Nem tudom, hogy mért ébred holnapra holnap a nap. Nem tudom, hogy mért éled, szívem a szívem alatt. Nem tudom, hogy mért lássam Nem tudom, hogy mért várjam Hogy léptem, az úton halad, Hogy hitem, kettészakad.
No 15. Dal
Finálé
A ködgomoly szép tájat rejt, a Kárpátok fölött. Sok vén fenyő méz könnyet ejt, a Kárpátok fölött. A nap pihen, így mit se sejt, hogy hány szív ver, és nem felejt, valahol, a Kárpátok között.
A börtönökből fémkoppanás, a Kárpátok között. A jégcsapon, cseppolvadás, a Kárpátok között. Egy szó, egy sóhaj, egy dobbanás, egy szebb jövőre villanás. valahol, a Kárpátok fölött.
Sűrű felhők közt, egy csöppnyi rés, kevés. Mégis ott bújik meg, a vágyott ébredés, amíg hisszük a jót, a két rossz között, amíg távol jövőnk a múltból öntözött, addig él e nép a Kárpátok között.
A szél zokog, térdel a táj, a Kárpátok között. Nincs jó tető, nincs jó szabály, a Kárpátok között. Hol nincs öröm, ha szól a száj, hol a szív sír és úgy mondja, fáj, valahol, a Kárpátok fölött.
Egy régi csillag, múltat mesél, a Kárpátok fölött. És arra int, higgy, bíz, remélj, a Kárpátok között. Egy dalt, egy himnuszt, a hit zenél, egy nemzet áll és újra él, valahol, a Kárpátok között.
Sűrű felhők közt, egy csöppnyi rés, kevés. Mégis ott bújik meg a vágyott ébredés, amíg hisszük a jót, a két rossz között, amíg távol jövőnk a múltból öntözött, addig él e nép a Kárpátok között. Amíg hisszük a jót, a két rossz között, amíg távol jövőnk a múltból öntözött, addig él e nép, szerteszét, a Kárpátok között. Addig él e nép, szerteszét, a Kárpátok között.
Свою родину любишь как мать, а влюбляешься часто в чью-то чужую (с) М. Риффо
Тест от мюзикла "Князь", Moravetz Levente и Ко. Kelemen Csabát - Ракоци, ну и Sasvári Sándor, Dévényi Ildikó, Beleznay Endre, Herczeg Flóra, народ из Эгера - Dimanopulu Afrodité, Fehér István, Horváth Ferenc, Káli Gergely, Pálfi Zoltán, Rácz János, Szívós Győző, Tóth Levente, Tunyogi Péter, Várhelyi Dénes, и Vókó János. Хореограф Halmi Zoltán, костюмер - Molnár Gabriella, декорации по эскизам Bényei Miklós. Свою родину любишь как мать, а влюбляешься часто в чью-то чужую (с) М. Риффо
я поняла, что из этого мюзикла, а что именно? какой кусок? или это тексты по партиям с сд-диска? раз там всего 15 штук текстов, это песни, как с диска?
Мыр: почти наверняка - надо послушать аудио-версию и убедиться - как и в "Зриньи", один текст с вариациями повторяется в нескольких ситуациях, т.е. песен больше, чем стихов, и очередность будет другой. Тексты - с офф. сайта.
Надо-надо мне выбираться из сигетварских болот, и браться за что-то еще... Свою родину любишь как мать, а влюбляешься часто в чью-то чужую (с) М. Риффо
A Fejedelem (musical 2011) 1.Szebb jövő (Balásy Sz.-Horváth K.) Vókó János, Herczeg Flóra, Vermes Tímea 2.Add meg, mi jár (Balásy Sz.) 3.Add nekünk magad (Horváth K.) 4.Egy férfit, férjül (Balásy Sz.) 5.Ez a hely... (Balásy Sz.) 6.Mióta várlak (Balásy Sz.) Herczeg Flóra 7.Vén csibész a bor (Balásy Sz.) 8.Cum Deo pro Patria et Libertate (Balásy Sz.) Kelemen Csaba, Sasvári Sándor, Pálfi Zoltán, Imre Sebastian, Herczeg Flóra, Vermes Tímea, Szívós Győző, Horváth Ferenc, Fehér István, Rácz János, Várhelyi Dénes, Várhelyi Orsolya, Blaskó Bálint 9.Rézpénz (Balásy Sz.) 10.Egy fejedelem (Balásy Sz.) 11.Mindünknek lesz hite (Horváth K.) Herczeg Flóra, Szívós Győző, Imre Sebastian, Horváth Ferenc, Fehér István, Rácz János, Várhelyi Dénes, Blaskó Bálint 12.Elrejtettünk ébredést (Horváth K.) 13.A romlás (Balásy Sz.) 14.Nincs tovább (Balásy Sz.) 15.A Kárpátok között (Balásy Sz.) összes szereplő Свою родину любишь как мать, а влюбляешься часто в чью-то чужую (с) М. Риффо