Szigetvári vértanúk
színes magyar tévéfilm, 70 perc, 1996

http://kepfeltoltes.hu/090918/Szigetv_ri_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

rendező: Horváth Z. Gergely
író: Jókai Mór
forgatókönyvíró: Horváth Z. Gergely
zeneszerző: Selmeczy György

szereplő(k):
Tordy Géza (Zríny)
Darvas Iván (Szolejman)
Varga Klára (Anna)
Hirtling István (Szelim)
Söptei Andrea (Mária)
Seress Zoltán (Juranics)
Blaskó Péter (Csáky)
Haumann Péter (Nagyvezér)
Jordán Tamás (Mahnumanzade)
Borbiczki Ferenc (Patasincs)
Reviczky Gábor (Őr)
Horváth Lajos Ottó (Ferhád)
Cserna Antal (Machim)
Derzsi János (Dervis)

Jókai Mór színműve szigetvár hős védőjének, gróf Zrínyi Miklósnak állít emléket. Ez a harc Szolejmán hadának iszonyatos túlereje ellenében katonailag és erkölcsileg egyaránt a magyar történelem egyik dicsőséges eseménye a vereség ellenére is. Jókai romantikus történetében a fantázia szülte szerelmi szál jól illeszkedik a valóságos motivumokhoz. Szolejmán alakját és halálát is drámai erővel ábrázolja.

Format : DivX
Length : 751MiB
Video #0 : MPEG-4 Visual at 1 300Kbps
Aspect : 720 x 576 (1.250) at 25.000 fps
Audio #0 : MPEG Audio at 192Kbps
Infos : 2csatorna, 44,1KHz

http://data.hu/get/1719104/A_szigetvari100R.part01.rar
http://data.hu/get/1719105/A_szigetvari100R.part02.rar
http://data.hu/get/1719106/A_szigetvari100R.part03.rar
http://data.hu/get/1719107/A_szigetvari100R.part04.rar
http://data.hu/get/1719108/A_szigetvari100R.part05.rar
http://data.hu/get/1719109/A_szigetvari100R.part06.rar
http://data.hu/get/1719110/A_szigetvari100R.part07.rar
http://data.hu/get/1719111/A_szigetvari100R.part08.rar

Hiszek egy hazában...

[FONT=Arial, sans-serif]Megemlékezés[/FONT]
[FONT=Arial, sans-serif]Thury György[/FONT]
Kanizsa várkapitánya halálának 440. évfordulója
alkalmával.
-------------------------------­​

Tisztelt megemlékez[FONT=Times New Roman, serif]ők![/FONT]​

Thury György 1519 körül született, Hont megyéből származó nemesi család sarjaként, ősei már az Árpád korban jeles vitézek voltak. Thury György sohasem járt iskolába, így írni, olvasni sem tudott, de vitézségével, bajvívói hírnevével mégis felküzdötte magát a főkapitánságig. Az ő iskolája a hadiismeret volt, amit a várvédők között sajított el. Hatalmas termetű, nagy erejű vitéz volt. Az egykorú történetírók vidám kedélyű, jószívű, de ugyanakkor
egyenes és szókimondó embernek mondták.​

1556-ban a lévai vár kapitányává nevezték ki. 1558-ban Bars vármegye főispánja, majd 1559-ben Várpalota kapitánya lett. Neve itt vált rettegetté a törökök körében. Kiváló bajvívó volt, sorra hívta ki a törökök legjobbjait. A pénztelenségen állandó portyákkal próbált segíteni, így akadályozta meg azt, hogy katonái a zsoldhátralék miatt elszökjenek tőle. A magyar végvárak katonái fizetetlen szegénylegények voltak, akiknek sajnos a nyomorúság, ruhátlanság és mellőzés volt a részük. Ennek ellenére a végvári vitézeket fűtötte a hazaszeretet, a magyaros virtus, és hősies küzdelemben védték a várat a törökökkel szemben. Az állandósult pénzhiány miatt Thury György végül 1565-ben beadta Miksa királynál lemondását, ám az uralkodó még egy ideig maradásra bírta. 1566. júniusában 500 katonájával mindaddig tartotta Palota várát, Arszlán budai pasa 7000-8000 fős seregével szemben, míg a felmentő sereg Salm gróf győri várkapitány vezetésével meg nem érkezett. Várpalota megmenekült, sőt Salm gróf Thury segítségével visszafoglalta Veszprém, Tata. Vitán és Gesztes várakat.

Ezt követően, hét év után, lemondott a várpalotai kapitányi tisztségéről és helyét unokaöccse, Thury Márton foglalta el.​

Szigetvár elestét követően felértékelődött Kanizsa várának jelentősége, ahová német katonákat szállásoltak, Tahy Ferenc vezetésével. Tahy azonban nem tudott rendet tartani körükben, a katonák a környék lakosságát fosztogatták, a vár állaga vészesen leromlott.

Az uralkodóval folytatott hosszú alkudozásokat követően végül Thury György vállalta 1567-ben a kanizsai várkapitányságot, melyre Miksa király haladéktalanul kinevezte. Ennek folytán egyúttal a dunántúli főkapitány helyettese is lett. Kanizsa addig Nádasdy Tamásné Kanizsay Orsolya tulajdona volt, aki azt átadta a királynak, így Thury György lett a vár első királyi várkapitánya. Nem szívesen jött Kanizsára, mert ezzel a tisztséggel az járt, hogy ismét falak közé lesz zárva, mégpedig a török torkában, a legveszedelmesebb helyen, melyet nagy nehézség árán vagy sehogy sem tudtak a kincstár terhére élelmezni. Thury szívvel, lélekkel a tábori szolgálatot szerette, nyílt terepen kívánt volna harcolni.

Novemberben érkezett meg Kanizsára és a várat csaknem teljesen üresen találta, ezért első jelentésében lőszert és élelmet kért, majd a vár megerősítését sürgette, hiszen azt csak gyenge, foghíjas palánképítmény vette körül. Mivel kérelmei süket fülekre találtak, és katonái is ínséget szenvedtek mindenben, - elkeseredettségében felmentését kérte a királytól, aki ehhez nem járult hozzá. A várfalak megerősítésére nagy számban kirendelt jobbágyok ellátása is késedelmeskedett, ezért vontatottan, megszakításokkal folyt a munka. Valójában Kanizsa mocsárvára védhetetlen lett volna egy komoly támadás esetén. A bástyának alig nevezhető várfal magyar módra fából és földből épült. A régi palánk több helyen nyitva állt, több helyen pedig beomlott. Thury György minden áron meg akart szabadulni a kanizsai főkapitányságtól, de a király nem engedte. A legrosszabbul ellátott és épülőfélben lévő végház nem volt alkalmas arra, hogy nagyobb dolgokat vihessen ott végbe. A törökök állandóan Kanizsa környékén portyáztak, Thurynak folyton résen kellett lennie.Az 1568-as év állandó küzdelmekkel telt el, a török és a nélkülözések között tengődő várvédők között. Ennek ellenére Thury György kemény ellenállása miatt egy talpalatnyi földet sem tudtak a törökök a környéken meghódítani. Thury György minden igyekezete arra irányult, hogy a nehézségek ellenére az éhező és létszámban is megfogyatkozott vitézeivel a törököket minél távolabbra szorítsa Kanizsától, és benépesüljenek a környező lakatlan falvak. A törökök viszont mindenáron be akarták venni Kanizsát, mert gátolta őket a nyugat felé való terjeszkedésben. Szakadatlanul folyt az ádáz küzdelem a Kanizsa környéki elővárak - Mórichely, Csákán, Komárom és a többiek - birtoklásáért.

A következő, 1569-es év ugyanúgy múlt el, mint az előző. Thury küzdött a törökkel, erősítette Kanizsát, és féken tartotta a nyugtalankodó, engedetlen őrséget. Nem volt csoda a katonák elkeseredettsége, mert a nyomorúság szinte elviselhetetlen lett. Nagy szükségében portyázások során zsákmányolt élelemmel tartotta fenn úgy-ahogy magát a kanizsai helyőrség.

Mivel az örökös tartományoknak az érdekében nagyon is fontos volt, hogy Thury Kanizsán maradjon, vitézül helytálljon, a király hallani sem akart az elhelyezéséről, ezért az 1570-es évet is itt küzdötte át.
Thury ekkor már az ország első számú bajvívója volt. neve külföldön is ismertté vált. Kortársai szerint több mint hatszáz győztes párviadalt vívott, a törökök ezért ,dunántúli oroszlánnak' nevezték. Sok török fővitéz csak azért gyakorolta magát a bajvívásban és a kopjatörésben, hogy majdan Thuryval bajt vívhasson. Dicsőség és megtiszteltetés volt ez minden török vitézre, még ha nem is élte túl az összecsapást. Thury a kihivást soha nem utasította vissza, a személyes viadalokban legyőzhetetlen volt. Például egy hatalmas termetű török csak azért jött Kisázsióból Magyarországra, hogy vele megvívhasson.

Thury György jól ismerte a törökök lesvetéseit, leshár1tásait, csalóka harcmódjuk minden fondorlatát, mégis áldozata lett az ellenség ravaszságának. A környező török erődítések tisztjei jól tudták, hogy milyen ínséget szenvednek a Kanizsa vár védői, és portyázások során próbálnak segíteni a nyomorúságukon. Ily módon állítottak csapdát Thury Györgynek és várvédő vitézeinek. Ez 1571. április másodikán esett meg. Egy török csapat rabolni indult a környékre. Jól tudták, hogy ezzel harcra ingerlik a várkapitányt, és aki menten megindult 150 lovasával, és sikerült is szétvernie a rablócsapatokat. A sikeres haditett után hazafelé, Orosztony község határához érve azt vették észre, hogy az erdőkből mindenünnen törökök tódultak ki, sőt erősítést is kaptak az elkeseredett küzdelem során. A törökök a többszörös túlerejükkel a magyar vitézeket a posványos völgybe szorították. Thuryt körbefogták, élve akarták elfogni, de ő a végsőkig harcolt, míg halálos sebet nem kapott. A fejét levágták, tetemét kifosztották, és rútul otthagyták. A fejét elküldték Isztambulba, testét aztán gróf Zrínyi György Kanizsán temettette el tisztességgel.

A lantosok éneke szerint Thury György halálát Miksa király okozta azzal, hogy a hadinép élelmezésével, ellátásával nem törődött, a sorozatos panaszos levelek ellenére. Míg a végvári vitézek éheztek, rongyokban jártak, a környező török hadállások katonái semmiben hiányt nem szenvedtek. Thury György veszte után kapott észbe a király, hogy a török számára szabad lett az út a féltett örökös tartományok felé, és akkor küldött pénzt, katonát Kanizsára. De ez már hős bajvívónk, Thury György vitézlő várkapitány szomorú tragédiájának csak az utóhangja volt.Mivel a töröknek már nem kellett Thury Györgytől tartania, a hódoltatás egyre nagyobb arányokat öltött. Egyre közelebbről kerülgette Kanizsa várát.

Thury György lantosának szavaival fejezem be a törökverő hős életútjára történt visszaemlékezésemet:

Kár lőn, vitéz, most itt néked meghalnod,
Mert Zalaság, azt bizonnyal megbánod ,
Vagy, hogy a földet, e pusztán hagyod,
Vagy az, hogy az adót nékik megadod.

Vitézlő és hírneves bajvívó Thury György egész élete összeforrt a törökökkel folytatott vévári hadakozások történetével. Amint életrajzából kitűnik, küzdelme nem csak a véres ellenség üldözésében merült ki, hanem a királyi udvarhoz intézett,legtóbbször hasztalan esedezésekben, az alárendelt katonaság, a várvédő vitézek emberséges ellátásáért való sürgető könyörgésekben, de a hadfelszerelések hiányosságai, pótlásának elmaradása miatti felháborodott szemrehányásokban is, melyek még a legégetőbb időszakokban is süket fülekre találtak ott Bécsben.
Mint olvashatjuk a krónikákban, a regősök énekeiben - a magyar végvárak katonái fizetetlen szegénylegények voltak, akiknek sajnos a szakadatlan, nyomorúságos éhínség és a ruhátlanság közepette kellett a hazafias szolgálatukat teljesíteni. És ők magyaros katonai virtussal, félelmet nem ismerő bátorsággal vívták hősies küzdelmeiket Thury György és más várkapitányok buzdító szavára. Szinte a csodával határos, hogy az éhező, lerongyolódott, létszámukban is megfogyatkozott vitézekkel hogyan sikerült s törököket távol tartani, félelmet gerjesztve elűzni őket az omladékony várfalak alól, a környék lakosságát is megvédve.
Vajon milyen töretlen, lángoló hazaszeretet hatotta át a végvári vitézeket, hogy elhagyatottságukban, a királyi udvar nem törődömsége ellenére szolgálták hazájukat, védték szülőföldjüket a betolakodókkal, a hódítókkal szemben, az utolsó erejükig.
Idézem Balassi Bálint vérpezsdítő sorait:

Vitézek mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
….
Ellenség hírére vitézeknek szíve
gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jókedvéből is
vitéz próbálni indul.,
...
Az jó hírért névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségből példát, vitézségből formát
mindeneknek ők adnak...

Mert a magyar katonának termett nép, mely több mint ezredéven át megvédte e hazát tatár, türük ellen, és nem sajnálta vérét áldozni a családi tűzhelyért, a hazáért, a szabadságért. Egyuttal pajzsként védtük Európa boldogabbikfelét, hálát és emberséget nem remélve. Nem busás haszonért, nem könnyű zsákmányért gyülekezett a nemesek által toborozotthadinép a lobogók alá, hanem a Kárpátok övezte hon megmaradásáért. Ezért szállt síkra a Rákóczi szabadságharc idején a Habsburgokkal szembe, ezért vált 1848-ban az egész Európán átsöprő forradalom hulláma Magyarországon szabadságharccá, melyet az osztrák udvar veres harcok árán, csak orosz segítséggel tudott letörni.
És nézzük a magunk mögött hagyott huszadik századot. A monarchia érdekében belekényszerítettek minket az első világháborúba, ahol mind az orosz, mind az olasz fronton megállták helyüket katonáink A háború befejeződésekor a frontvonal mind az ezeréves ország tatárain kívül volt, csak árulással lehetett megtörni a védelmet.Linder Béla nem akart katonát látni, Európától pedig megkaptuk a trianoni békediktátumot, hazánk szétdarabolásával.​
A második világháborúban, amikor két pogány közé szorultunk csonka országunkban, két diktatúra élet-halál harcába sodródtunk bele, - akkor is megmutattuk, hogy mi a magyar vitézség, árulás nem szennyezte be katonáink nevét, még ha a vesztes oldalon kellett is helytállnunk, a sztálini vörös horda túlerejével szemben. A vesztes oldalon őrölték fel erőinket, sok százezer honfitársunkat deportáltak Szibériába, idehaza a moszkoviták bolsevista rémuralma következett be, a nyomor és megfélemlítés korszaka.
És akkor jött 1956. amikor a magvar nép egy emberként kelt fel, és azt mondta a világ szemébe: elég volt! Az egyenlőtlen küzdelemben leckét adtunk a hatalmas Szovjetuniónak, - amikor nem először és nem utoljára - az önző és önhitt Nyugat cserbenhagyott minket. De akkor is mi okoztuk az első repedést az agyaglábú óriás testén. Többek közt a legendás pesti srácok, - és hol van már a szovjet birodalom világot fenyegető réme?
Az elmúlt húsz esztendőben, mint a mardosó kór, a neoliberálisok aláásták honvédelmünket, szinte lenullázták harci képességünket, sajnos elég sikeresen igyekeztek demoralizálni az ifjúságot, szinte az utolsókig kiölni társadalmunkból a magyar katonai szellemet, az önvédelem jogos igényét.
Azonban azt látjuk, hogy kezd feléledni, újjá szertvezödni honvédségünk a régi hagyományok alapján. Ennek ígéretes hátterét jelentették országszerte először a huszárság hagyományainak katonás felelevenítése a vitézi rendek újjászületése, a barantás és ijjász szervezetek ősi hagyományok alapján torfenő sorba rendeződése. Középkori ruhákban lovagi tornákat, bajvívást rendeznek, aztán az 1848/1849-es szabadságharc győztes csatáit felelevenítik vitézi játékban. Március 15-én a kisfiúk büszke öntudattal viselik a 48-as csákót. Keressük gyökereinket, a rokon népekkel való kapcsolatfelvételt, a kurultáj ismételt megszervezésével, a keleti rokonaink Kárpát-medencébe való évenkénti meghivásával, hogy ne érezzük magunkat egyedül a nagyvilágban.
Sokszor kapok meghívást középiskolákba, módom van az ifjúsággal találkozni, és azt tapasztalom, hogy a diszkó és a drog kivülről behozott romboló hatása ellenére egészséges magyar szellem van kialakulóban. A fiataloknak is fáj már Trianon. Nehéz időket élünk, a neoliberálisok súlyos örökséget, erkölcsi és gazdasági romhalmazt hagytak maguk után, a munkanélküliség sivársága miatt nyomasztóak a hétköznapok. De a fiatalokban ébredezik a magyar öntudat, a szebb jövő reménysége. Éppen ezért én így imádkozom a Magyar Hiszekegyet:

Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni, örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában,
Hiszek a felnövekvő magyar ifjúságban!

Nagykanizsa, 2011. április 2-án.​

Rózsás János

Bősze Gábor

Törökkoppány a török hódoltság alatt

- részlét Törökkoppány történetéből -

Bevezetés

A honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére írt három Koppány-völgyi falu: Törökkoppány, Szorosad és Somogydöröcske történetével különdíjat nyertem. Ezek közül most kiemelem Törökkoppányt, de abból is csak egy részletet. A török-kori Törökkoppányt, bár akkor még csak Koppány volt. Koppány nagyon fontos szerepet töltött be a 150 éves török hódoltság alatt. Erről sok adat tanúskodik, pl.: tárgyi emlékek, falurészek elnevezése, dűlőnevek, személynevek, mondák, írásos emlékek. Az írásos emlékek adatait szakkönyvekből állítottam össze, a többit hosszú éveken át gyűjtöttem. A szakkönyveket, amiket a történetíráshoz felhasználtam, az irodalomjegyzékben feltüntettem.

Somogyvár nagyhírű erődített kolostora 1530-ban Török Bálinté lett, aki 1 538-ig ott is lakott. A birtokaihoz hozzátartozott Koppány is. Koppány falu Koppány vezér nevét viselte, hiszen ugyanitt voltak neki is a birtokai. A Török előnevet kaphatta Török Bálint után is, de kaphatta a törököktől is. Mint kiderül, sok-sok éven át a törököké volt. Egyes írások szerint különféle évszámokat jelölnek meg Koppány falu török hódaltság kezdetének. Egyesek 1540, mások 1542, majd az 1543-as éveket jelölik. Aztán ezek közül melyik az igazi (és ezeken kívül még hányféle feljegyzés van, nem tudom), azt nem lehet már ennyi év után hitelesen megállapítani. Ezt a hármat ragadtam ki és le is írom. Ezzel el is kezdődik Törökkoppány török-kori története.

Az első: A sikertelen kőszegi ostrom után (1532) a visszavonuló török sereg rendezetlenül özönlötte el Dél-Dunántúlt, köztük Somo-gyot. Főleg Nagybajom és Böhönye környékét. Buda elfoglalásáig a visszamaradt és a hozzájuk csatlakozó kóbor csapatok juthattak el először Koppányba 1540 körül.

A második: Koppány a XVI-XVII. században lett jelentős település. Ekkor kezdődött a mozgalmasabb története. A vára is ebben az időben épült. A közeli pálos kolostor írásai szerint az első török támadás 1542-ben érte Koppányt és a környező településeket, de Koppányt csak 1 551 és 1553 között foglalta el a budai pasa. Ő tette szandzsákszékhellyé (területi székhely), 5 nahievel (járás). Ebből a koppányi volt a legjelentősebb, kb. 60 településsel.

A harmadik: A törökök 1 543-ban foglalták el Siklóst és Pécs üresen hagyott várát. Ezzel elkezdődött a dél-dunántúli 150 éves török uralom. Az elfoglalt területeket négy közigazgatási területre osztotta be: Pécs, Koppány, Szekszárd és Simontornya. Ezek voltak a szandzsák - bég központok. Egy másik írás szerint is 1543-ban érte az első török támadás Koppány-völgyét, miután Székesfehérvárt, Pécset, Siklóst és Simontornyát elfoglalták. Szigetvár akkor még magyar volt és Somogy is. Török Bálint özvegye Szigetvárból Debrecenbe vonult vissza (valószínű akkor még élt Török Bálint, csak a szultán foglya volt). Ebben az időben Szerdahelyi Dersfi Farkas volt Szigetvár kapitánya, aki rövid időre elfoglalta Koppányt.

1552-ben a dombóvári török vár várőrségének zsoldjegyzéke szerint ebben az évben 57 ulufedzsi (nehézlovas) és 29 szerb martalóc (könnyű lovas) került áthelyezésre a koppányi várba. Ezek szerint 1552-ben került végleg török kézre Koppány vára, amit még feltehetően Török Bálint építtetett.

1552-ben a szigetvári magyar helyőrség; a török portyázások ellen ellentámadásokat indított. De erre már Tujgma budai pasa indított hadjáratot Szigetvár ellen 1555-ben. Az előbb említettem, hogy rövid időre magyar kézre került Koppány, de 1555 augusztusában ismét a töröké lett, és hosszú időre az is maradt. Az újra elfoglalt Koppányt gyorsan megerősítették. 1 555 nyarán Naszuf első koppányi bég is részt vett Szigetvár első ostromában.

A szigetvár elleni török támadások megsegítésére szervezték meg a koppányi szandzsákot, amelynek első bégje az előbb említett Naszuf lett. Naszuf bég mindent elkövetett, hogy szandzsákjának területét nyugat felé - Szigetvár hátába - bővítse. Még azt is kieszelte, hogy a koppányi plébánost „kinevezte" püspöknek. Szemrebbenés nélkül alakított egy új „egyházmegyét". Az így kinevezett „István püspök" nevében írt egy levelet Kéthely, Marcali, Kanizsa, Csákány, Mesztegnyő és Szenyér helységekbe: „István, Isten »kegyelméből, a hatalmas török császártól Koppány megyében választott koppányi püspök« a keresztény hit és a koppányi egyház nevében fenyegetésekkel tele levelében hívta fel a nevezett helységek lakóit, hogy a koppányi bég hűségére térjenek meg. A levél megírásának pontos körülményei ma már nem állapíthatók meg. Valószínű, hogy a bég és latinul tudó diákjai egyszerű hamisítványáról van szó. Persze pecsétjük nem volt, így egy kivehetetlen felírású és szokatlan formájú pecsétet használtak. Valószínű, kevés eredménnyel.

A koppányi szandzsák öt nahie (járás) területén hamarosan meg is szerveződött. Ide tartozott a koppányi 8 faluval, a dombóvári 32 faluval, a karádi 29 faluval, a kőröshegyi 1 3 faluval és a marcali 28 faluval. A zalavárit később csatolták ide 19 faluval. A nahie székhelyeket megerősítették és állandó helyőrséget helyeztek el bennük. A katonai megerősítést az akkor szokássá vált palánkfal építésével végezték.

így építtette át Naszuf bég Koppányt szandzsák központtá. A régi várat és a falut is palánkfal vette körül.

Itt most megszakítom a történetírást, mert kézzel fogható bizonyítékkal igazolom a megépítését s meglétét. 1982 tavaszán a helyi termelőszövetkezet a törökkoppányi réten, a falu szélén lecsapoló talajjavító munkát végzett. Április elején hoztak hozzám - a gyűjteményemhez - néhány faoszlopot, ami onnan került elő. (Ezelőtt az eset előtt, néhány évvel ezelőtt, a Tabán patak szabályozásakor, a híd mellett, a patak medrében láttam még palánkfal maradványokat. De mire tehettem volna valamit a megmentése érdekében, a vízügyesek eltemették. (Kb. 180 cm hosszú, egyik vége menetelesen kihegyezett, a másik vége szilánkosan töredezett. Kimentem a helyszínre, itt voltak az oszlopok. Sok kihúzva, de rengeteg a földben. Szép sorban, sűrűn egymás mellett két sorban. A hegyes végük lefelé, a töredezett végük felfelé. A felső végük kb. 80 cm-re volt a föld alatt, az oszlopok félig el voltak szenesedve. Nem is csoda, hiszen ha az első levert oszlopok közül voltak, amiket a törökök vertek le, akkor kb. 400 évig voltak a föld alatt. Kb. 80 cm mélységig elkorhadt, de mélyebben el-szenesedett. A kéreg (némelyiknél ép kéregmaradványokat is lehetett látni) után ítélve tölgyfa volt. A kihegyezett rész meg volt pörkölve. Már akkor tudták, hogy így lehet tartósítani a fát a földben. A pörkölt részt a földbe verték. Azt a 80 cm-es földréteget, ami az elkorhadt oszlopokat takarta, a Koppány patak (akkor még folyó!) töltötte fel. Néhány száz év alatt volt rá idő...

Erről a feltárásról 1982. április 6-án dr. Borbély István körzeti orvossal személyesen értesítettük a Somogy megyei Múzeumot. Beszámoltunk a leletről és sürgős kiszállást kértünk. A bejelentésünket örömmel fogadták, és másnap már itt is voltak. Feltérképezték a palánkfal vonalát. Megelégedésünkre helyben hagyták a megállapításunkat, valóban török-kori palánkfal volt

A palánkfal úgy épülhetett a nyomok után ítélve, hogy rengeteg sok 25-30 cm átmérőjű fát kihegyeztek, hosszan és menetelesen. Megpörkölték a földbe kerülő részt és sűrűn két sorban leverték. Soronként hajlós ágakkal átfonták és a két sor közét földdel, vagy vályoggal kitömték. A fal a Koppány folyót is keresztezte - valószínű kétszer is - de átjárót hagytak rajta, mert hajózható volt, illetve nagyobb csónakkal is járható volt. Innét eredhet annak a résznek a „hajó csapás" elnevezése. Az akkor még bővizű Koppány folyó vízimalmot is hajtott. Erről még mondák is maradtak ránk: Egy a török-korból és egy a betyárvilágból. A palánkfalon kívül még várárok is védte Koppányt. Nyomai még ma is egészen jól láthatók.

Evlia Cselebi a XVII. századi török utazó és író így ír Koppányról, és ez a XVI. század közepére is érthető: „Koppány sík helyen épült, ötszög alakú, erős építésű, kőből készült vár. Nyugatra néző egyetlen kapuja van, a vár árka süppedékes és semmiféle magaslata nincs. A város terjedelmes síkságon fekvő nagy külváros, melynek egymás mellett álló házai mind deszka tetejűek. E várost egészen tömés palánk veszi körül, melynek sarkainál félelmes bástyák vannak. Külső város azért erős, mert árkai körös-körül vízzel telt süppedékes helyek. E külső városnak három kapuja van, a Szultán kapu, a Kanizsai kapu és a Szigeti kapu."

Megjelentek a mohamedán vallási épületek is. A várban és a városban négy nagyobb dzsámi és tizenegy mecset épült fel. A jellegzetes török épületekhez tartozott a szertartásos mosakodáshoz tartozó török fürdő is. Ezt Sokollu Musztafa budai pasa építette. A török fürdőt a három kilométerre lévő Cseszme-forrás (Török kút) táplálta vízzel. Cseszme, török szó. Egyesek szerint csorgó kút a jelentése. Egy másik leírás szerint forrást jelent. Ezen a 3 km-es úton égetett agyagcsövekből álló vízvezetéken hozták be a vizet a törökök a fürdőjükbe. A Cseszme forrás fölé jellegzetes és elvitathatatlan török eredetű téglákból, erős meszes habarccsal rakott építmény igazi török eredetű emlék. Ma is látható. Csak víz alig folyik már. Az Országos Műemléki Felügyelőség által nyilvántartott. A róla szóló szakvéleményt gyűjteményemben őrzöm.

Agyagcsöveket kerestem, de sajnos nem találtam. Talán nem is fogok. A rég meghalt öregek mesélték, hogy láttak olyan csöveket. Hol lehetnek, mi lett velük? Nem tudták. Az is lehet, hogy nem is akarták megmondani. Sajnos sok mindent eltitkoltak azok az öregek. Féltették a területet az esetleges ásatásoktól. Pl. a török fürdő pontos helye. Néhány éve a mai új posta helyén ásatás volt. Nem sokat találtak, csak a fürdő lefolyócsatornáját, ami a Tabán patak felé vezetett. Egy öreg, romos ház állt itt az ásatás előtt. Egy nagyon öreg ember lakott benne. Ő egy hivatalos írást mutatott nekem, melyben felhívták, hogy két ásónyomnál mélyebben nem áshat a saját kertjében, mert ott régészeti kutatás lesz. Már ő akkor mondta, hogy itt nála nem sokat fognak találni. De innét nem messze értékes dolgokat találnának. Nem árulta el, hogy hol. Csak annyit mondott, mikor ő még gyerek volt, egy épület alapot ástak, egy régi konyhát találtak teljes felszereléssel. Hiába kértem, nem árulta el a helyet. Annyit még mondott, a helyet betömték és építettek rá. Ez hihető, hiszen Törökkoppányban a központban sok olyan ház van, aminek a fala repedt. A török-korban sok pince, alagút volt, ami néhány száz év alatt betemetődött, de nem adott szilárd talajt a ma épületeinek. Egy ilyen alagút bejáratát én magam is láttam a régi plébánia pincéjében. Erről egy érdekes történetet mondott el az akkori plébános.

E kitérő után visszatérek a történelemhez. A török uralom alá került Koppányban szandzsákszékhely jellegénél fogva a szandzsák bég helyettese a kehüdá, vagy kajmakán, a bég saját vagyonának az intézője, a vojvoda. A bég hivatalának írnokai és fogalmazói a kátib és a ságird. A zaim és timár birtokos szpáhik az általuk kiállított és eltartott lovasaikkal együtt az alajbég, a szandzsákbég zászlói alatt vonultak hadba. Ezen kívül állandó zsoldoscsapatok is voltak itt Koppányban.

Az 1558. évi fennmaradt török zsoldjegyzék szerint (nevádzsip defteri) 58 alufedzsi (nehéz lovas) szolgál. Vezetőjük Musztafa aga. 1565-ben 123, 1568-ban 115. Ebből 36 janicsár, 31 azáb (lándzsás) és 48 ulufedzsi.

Az új török állami élet kb. 1556-ban megkezdte a mindennapi életét Koppányban. A budai tartományi kincstár (defterhenei vilajet) a magyar lakosságot összeírta a rendszeres adózás miatt. Az adórovók részletes jegyzékbe vették Koppány lakosságát, vagyontárgyait és jövedelemét. Az adózást az új koppányi szandzsák a budai tartomány (vilajet) törvénykönyve (kanum) alapján törvénykönyv szabályozta. A török adórovók a magyar bírók bemondása alapján írták össze Koppány adatait. Az összeírást külön-külön lapokon vezették és ezekről a budai tartományi pénzügyi központban állították össze a végleges jegyzékeket. 1556-ban a szekszárdi, a simontornyai és a koppányi szandzsák összeírása együttesen készült, mert a szekszárdi és a simontornyai falvak is idekerültek Koppányba. Később Koppány már csak Simontornyával szerepelt együtt, mert az elszámolás közös volt. Ezt az elszámolást két példányban készítették. Egyet a budai és egyet az isztambuli központ kapott.

Ez az összeírás (Somogy megyei Levéltári Évkönyv 3. kötetében megjelent: Vass Előd: „Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása" írását, mint forrásmunkát használtam) Isztambulban a birodalmi pénzügyi központban megőrzött másodpéldányok alapján készült. Az eredeti kézirat I. Szulejmán - 1 520-1566 - korában készült és Isztambulban a Miniszterelnökségi Levéltárban őrzik: Tapu defter No. 665. Varak 186. jelzés alatt. Mikrofilmje a Magyar Országos Levéltárban, a 10129. sz. dobozban található.

Egy-egy falut ziámet, vagy timár birtokos kezelt. (Ziámet = főhivatalnok, vagy főtiszt nagyobb birtokkal. Timár = szpáhi katona kisebb birtokkal.) A falu jövedelmét a szultántól kapott jövedelmeként hajtotta be, de a jövedelem egy részének átengedésével fizetett a budai pasának, főhivatalnokainak, főtisztjeinek és a szpáhi katonáknak.

A koppányi szandzsák 1562. évi timár defteré szerint Koppány „város" őfelsége, a világvédő padisah hászaihoz tartozott, így tehát közvetlen kincstári kezelésben volt.

Koppányi - simontornyai körzet jövedelmének kezelését a fennmaradt jegyzék szerint 1 564. július 11-tol Ali szubasi és Huszár János fia: Huszár Gerely vállalta, három évre 70 ezer akcse beszedésére. Ali szubasit hamarosan elcsapták és helyébe Sábán bin Mahmud, dombóvári várban lakó timárbirtokos került.

1578. április 19-től a váci körzet jövedelmei közé tartozik a székesfehérvári, a simontornyai, a koppányi és a szigetvári várak és révek jövedelme is.

Koppány magyar lakossága a kincstári kezelésben levő földesúri szolgáltatáson felül fejadót is fizetett. A török birodalomban a nem mohamedán alattvalók fizették a fejadót, hogy a saját maguk személyi szabadságát, valamint az ingatlanaik feletti rendelkezési jogot megváltsák. A fejadót külön szedték és külön írták, mert ez volt az egyetlen állami egyenes adó. A koppányi és a simontornyai szandzsák együttes fejadó összege 1559-ben 78795 akcse volt. Ez 157590 magyar dénár, azaz 1086 magyar aranyforintot ért. Ez 1576 magyar családfőt (hane), azaz családot jelentett. Ez az adat 8-10000 fős magyar lakosságot feltételez. 1556-ban 40, 1573-ban 23, 1588-ban 15 hane volt Koppányban.

Gyűjtéseim során megemlítették néhányan a törököknek fizetett adót, de nem mint fejadót, bár arra lehetett következtetni. A régi öregek (a ma élő, vagy a közelmúltban még élt mesélő öregek ősei) mesélték és szájhagyományként maradt fenn, hogy a koppányi magyarok szívesen fizettek adót a törököknek, mert Koppányban nyugalom és béke volt. A magyarok nem gazdagodhattak meg túlságosan, de jól éltek. A törökök pedig megvédtek őket a csellengő', rablásból élő török és magyar martalócoktól.

Ebben az időben történt, hogy Zrínyi György és Nádasdy Ferenc rövid időre visszafoglalta Koppányt. Azonban rövid idő múlva ismét a törököké lett. A magyar végvárak vitézei és a törökök között gyakoriak voltak a villongások, a párbajok. Valószínű, hogy ezek a páros viadalok adták az ötletet Fekete Istvánnak „A koppányi aga testamentuma" c. ifjúsági regény megírásához.

Koppány adóösszeírásaiban a házas családfőkön kívül a velük együtt élő legény fiaikat és testvéreiket is feltüntették. 1556-ban 40 házas családfőjén kívül 22 legény került összeírásra, tehát kb. 62-66 férfi volt a magyar lakosságból. Viszont a zselléreket, cselédeket nem vették jegyzékbe a szegénységük miatt, de egy portán laktak a gazdáikkal, így 88-90 főre tehető Koppányban a férfiak száma. Asszonyokat, lányokat és a gyerekeket hozzászámítva 450-500 fő lehetett az őslakosság száma Koppányban.

A fejadót mindig készpénzben, sőt meghatározott ezüst, vagy arany érmékben követelték.

A magyar gazdák a termékeiket szabadon vihették a piacra, a vám és a piaci helypénz lefizetése mellett. Valószínű, hogy a koppányiak az éves vásárra, vagy a heti piacra vitték Tamásiba vagy Hettésre.

A búza ára mázsánként 70-80 magyar dénár, azaz fél arany lehetett. Régen a vetés sűrűbb volt, így egy magyar holdra (1200 n-öl) 98 kg vetőmag kellett. Koppányban akkor a tavaszi vetés másfélszeres, az őszi kétszeres terméshozamot eredményezett.

A búzán kívül még kétszeres kevert gabona is (búza és rozs keveréke) összeírásra került. 100 kile (1 kile = 26 kg) tizedmennyiségből 260 mázsa összes termésre számíthattak 88 magyar holdról. Összes gabonatermés 1556-ban 772 mázsa, a szántóterület pedig 363 magyar hold lehetett. így, ha 40 családot számolunk, 19,3 mázsa gabona 6,45 magyar hold megművelésére esik.

A koppányi szőlőskertekből 50 cseber must-tizedet szedtek. Cseberéért 48 akcse volt a megváltás. Az 50 iccés budai cseber 42,42 literes volt. így az 50 cseber tized mennyiségből következtetve Koppányban 222 hektoliter must termett 33 magyar hold területről. Egy családra 5,55 hektoliter must jutott. Ez több volt, mint amennyi kellett. Így a koppányi bort (mivel a törökök nem itták!) más piacokon értékesítették.

A méhek után is fizettek adót, kasonként 2 akcsét. Kb. 4 méhkas jutott egy családra. Szénatizedet is fizettek. Egy kocsi széna adója 10 akcse volt, a szénatermés 38 kocsi körül lehetett. Fejős tehene viszont csak 13 családnak volt.

A Koppány folyó partján jelentős zöldségtermesztés folyt. Ezért káposzta, hagyma és fokhagyma tizedet is fizettek. Jelentős volt a lenes a kendertermelés. Ezek után is kellet tizedet fizetni. A sertésszaporulat után is fizettek a koppányiak. Családonként 6 malac jutott. A hússzükségletet a sertés és a juh biztosította. Házikerti illetéket is fizetni kellett. Az értékesítés után tizedet fizettek.

Volt még TAPU illeték, amelyet a török kincstár tulajdonát képező üres telek, romos házak, használaton kívüli malmok, vagy jogtalanul épített házak után telekmegváltási illetékként szedtek.

A kincstári rét után is 300 akcsét fizettek, ez 30 szekér széna. Ezzel az előbb említett 38 szekér szénával együtt 68 szekér széna lett. Ezt növelte még Korod puszta 30 szekér szénája. így már volt széna. Ebből jelentős állattartásra lehet következtetni. A magyar lakosság állatain kívül ott voltak még a török lakosság és a katonák állatai is, főleg a lovak.

A mohamedán szőlőkre is volt adó kivetve. Ha eladta, tizedet fizetett.

Mohamedán lányokra esküvőkor 60 akcse (120 magyar dénár) esküvői illetéket kellett fizetni. Az özvegyekre 30 akcsét. A keresztényekre fele annyit.

A koppányi szandzsák törvénykönyve szerint a kincstári mázsa (mérleg) használatáért is illetéket kellett fizetni. Egy kantár súlyú árura (egy kantár = 240 kg) eső 100 akcse érték után 2 akcse illetéket szedtek. A Koppány folyón egy egykerekű és egy kétkerekű vízimalom működött. Dzsáfár lovas török egykerekű malmának 25 akcse, Szinán aga kétkerekű malmának 50 akcse volt az illetéke. Az új kisváros két vízimalmának mohamedán kézre kerülése mutatta Koppány erőszakos gyors átalakulását. Nijabet bírságpénzt is szedtek községi kihágások után: verekedés, káromkodás, nyilvános gyalázkodás. A dzsámi fenntartás céljából legelődíjat szedtek. Szinán szpáhi aga a „hitetlenektől" templom és temető illetéket is szedett. Koppányon átmenő vándorkereskedők, vásározók és piacozók vámot fizettek.

A halászat is virágzott. A halastóból kifogott halak után kettedet, a folyóból kifogott hal után tizedet fizettek.

Alaposan átszervezték a törökök Koppányt. Szandzsákszékhely -gazdasági és stratégiai helyzetét a meglevő kővárnak köszönhette, ami már a hódoltság előtt megvolt. így Somogyban Koppány lett a központ. Kaposvár a pécsi szandzsák egyik járási székhelye volt. A magyar épületek mellett megjelentek a mohamedán épületek. A magyar lakosság mellett megjelentek a mohamedán tisztviselők, katonák és velük az iparosok, kereskedők és azok családjai.

Durva számítás szerint Koppány 134 évig volt török uralom alatt, 1689-ben került ismét magyar kézre. Ennek már több mint 300 éve! Az öregek még néha ma is emlegetik a törököket. A most élő öregek szülei - néhányról még magnófelvételem is van - még többet beszéltek róla. Sajnos már nagyon halvány az emlékezés. Talán még időben sikerült az élő szájhagyományt felgyűjtenem, hogy megőrizhessük az utókor számára.

Nagyon sok dűlőnév utal a török eredetre és a néhai várra. A falu is várrészek szerint van felosztva és ez még ma is él! Templom a központ, a kiinduló. A templom bejárattal ha szemben állunk, tőle balra a Felsővár, jobbra az Alsóvár, a templom mögött a Külsővár. A Törökkút a cseszmei dűlőben. Végső soron maga a kút a cseszme. Török eredetű szó = csorgó kút.

A mindenkori bég, vagy aga , mikor milyen rangú török tiszt uralta Koppányt, lakása a monda szerint a mai szövetkezeti bolt és bisztró helyén álló régi plébániahivatal és lakás helyén állt. Az udvara és a kertje Szorosad irányába lenyúlt egészen a Koppány folyóig. Ma házak, gyümölcsös és zöldséges kertek vannak rajta. A régi plébánia épülete ma értékes műemlék lenne és dísze lehetne ódon falaival, zömök, erős téglakerítésével Törökkoppánynak. Sajnos lebontották.

Az első plébános, akit Törökkoppányban megismertem, Reindl Rafael volt. Összebarátkoztam vele és sokat mesélt Törökkoppányról. Sok ismeretem tőle van. Ő mutatta meg a rabtartó pincét, a falba vert vaskarikákat. A beomlott alagutat, amiben az utolsó agát megfojtották. Mutatott az öreg plébános a kertben egy öreg cédrusfát és egy valamivel kisebbet. A monda szerint a nagyobbik alatt Oglu aga, kisebbik alatt a lánya, a szépséges Aisa nyugszik (Fekete István: A kop-pányi aga testamentuma.) A kert végében, egészen a Koppány folyó füzes partjához közel, gondosan elrejtve az aga nyitott fürdője.

Régi név még a Hodzsa-kert. Valószínű egy híres török tulajdona lehetett.

Bég útja. Hallottam úgy is: „Iregi bég útja". Feltehető, hogy az iregi bég erre járhatott Koppányba.

Csausz út. Egy török ellenőrző út lehetett.

Baba-dag = Öreghegy. Tatali, Tabán is török eredet.

Belátó. Ez nem török eredetű név, de a török korból való. Ez egy enyhe magaslat a falu szélén, a Cseszme felé vezető úton. Egyesek szerint a magyar vitézek kiáltották be a törököknek: Belátok! Mások szerint mikor a koppányi vár rövid időre magyar kézen volt, a törökök kiabálták: Belátok!

Személy-, illetve családnevek is őrzik a török kort, pl.; Zana és Tobak. Tobak név eredetére magyarázatot kaptam dr. Tobak József jogásztól: Volt egy Tobak nevű aga Törökkoppányban. Magyar lányt vett feleségül, több fia született. Az aga meghalt, de a családja és a neve itt maradt.

A tárgyi emlékek is bőven igazolják a török kort. A templom egyik sekrestyéjében kialakított múzeumban őrzik. Az én gyűjteményemben is van jó néhány darab. Golyóöntő sablon. Bronz buzogány. Szántáskor került elő 2 db lándzsavas. Mind a kettő vasgyűjtéskor került elő. Egyik Törökkoppányban, a másik Szorosadon. Több ágyúgolyó vasból. Vízvezeték fektetéskor került elő.

Az utolsó koppányi agát is említettem. Mikor ölhették meg, nem tudni. A törökök ölték meg. A néphit szerint azért volt az utolsó, mert állandó agát nem adtak a törökök Koppánynak, nehogy túlságosan összebarátkozzon a magyarokkal. Sűrűn váltogatták őket. Az agákkal együtt az őrséget is cserélgették.

***

A falutörténethez kiegészítő adatokat is csatoltam. Ezekből felsorolnék még néhány rövid részletet: Szakvélemény a törökkoppányi Cseszme erdőben lévő Török kútról: „...A helyszíni szemle során a következőket lehetett megállapítani. A kútház falazata erős, meszes habarcsba rakott keskeny és jellegzetes méretű török téglákból falazott. Ez a része kétségtelenül megállapíthatóan török eredetű...."

Takáts-Eckhardt-Szekfü: A budai pasák magyar nyelvű levelezése: 1587 júliusában Tihany őrsége Pisky István kapitánysága alatt egészen Somogy-Tolna határáig nyomulva megvette Törökkoppányt. Koppány megvételében és nyereségből részt vett 19 lovas és 27 gyalog. Viszont a török is megsarcolta Tihany őrségét 1586. február 16-án.

Erdélyi László: Pisky István tihanyi kapitány számadáskönyve 1586-1589. Magyar Gazdasártörténelmi Szemle 1905.: „Országszerte gyakoribbak lettek a török hódoltság szélén azok az apróbb összeütközések, amelyek néhány év múlva Szinán pasa nagyvezírsége alatt nyílt háborúvá fejlődtek." 1587 telén, úgynevezett békeidőben Nádasdy Ferenc és Batthány Boldizsár, a Dunántúl legnagyobb urai Koppány alá vonultak, hogy az ottani béget a gazságaiért megbüntessék. Nem lévén otthon Majtényi László a pápai főkapitány, így Huszár Péter vicekapitány az egész pápai őrséget magával vitte. Koppány ekkor igen megerősített végház volt. Magában a városban négyszáz jó lakott ház akadt. Budán kívül ennél gazdagabb városuk alig volt a törököknek. Sok gazdag kereskedő lakott benne, gazdag tárhazai is voltak. A várkastélyt ötszáz jó lovas és ötszáz janicsár védte.

A koppányi bég nem is álmodott arról, hogy a fergeteges téli időben s a nagy hófúvásban (1587 elején) magyar csapatok közelednek a várhoz. A mieink a hivatalos jelentés szerint 700-an voltak. E kis sereget Nádasdy Ferenc, Batthány Boldizsár, Huszár Péter, Dersffy Ferenc és Vajda Kristóf vezették. Mivel a mieink a várost azonnal fölgyújtották, sok török a házban fúlt meg. Annyi volt a zsákmány, hogy 200 szekér is megtelt volna vele. Kevés kocsijuk lévén, a zsákmányt nyerges lovakra rakták, nagy részét elégették. 200 török rabot vittek Pápára. Ezek nagyrészt asszonyok, lányok, gyerekek. A rabok között volt Ali, a koppányi bég is."

Ismét Evlia Cselebi írja: Vámfelügyeló'je, adófelügyelője, városi fő-építőmestere, parancsnokagája, ötszáz kul-ja (állandó zsoldos katonája) néhány előkelője és nemese van, 645 deszkatetejű alacsonyabb és magasabb ház van, kertjei azonban nincsenek. Négy dzsámija van a várban és a külvárosban 11 városrészi mecset. Összesen 16 muzulmán és keresztény városnegyede, többnyire a külvárosban vannak. Van két medreszéje (teológiai főiskolája), három elemi iskolája, két fürdője. Összesen 100 kézműves boltja van... népe szép és egészséges és nagyon barátságos. Hadakozással foglalkoznak, mert nagyon határszéli hely. Katonái bátor vitézek, de nem járnak muzulmán szokás szerint. Sokan törökül sem tudnak, hanem mind magyarul beszélnek, mivel magyarokkal van ügyük. E városban 3000-nél is több ellenséges fogoly van.)

A történetírók szerint Evlia Cselebi a török írók szokása szerint erősen túloz, vagyis a katonaság, lakosság és a házak számát ennek negyedére kell becsülnünk.

Az utolsó koppányi aga: Ez a történet a Somogyi Honismereti Híradó 1982/1. számában megjelent, ezért csak néhány mondatban írok róla: A félhold halványuló fényénél is látták már a törökök, hogy idejük lejáróban van. Ezért egy részük összerabolt mindent, hogy gazdagon mehessen haza. Másik részük meg mindent elkövetett, hogy itt maradhasson. Sokan már személyes, családi kapcsolatba kerültek a magyarokkal. Ezért az utolsó koppányi aga kegyvesztett lett a magyarokkal való barátkozás miatt és gazdag is volt. Ez elég volt arra, hogy a szultán elküldje neki a selyemzsinórt. Hát az utolsó aga nem engedte a nyakára tenni a selyemzsinórt. Ezért kardot ragadott és a pincéjébe nyíló alagútba menekült. Aki utána ment, levágta. Már sokat levágott, mikor a támadói észbe kaptak. Az alagút egyik végét bezárták, a másik végét megtömték szalmával és meggyújtották. Az aga mégis megfulladt, de nem selyemzsinórral a nyakán.

A koppányi törökök csatározásai: Messzeföldre elkalandoztak, rabolva, pusztítva. Túri György azonban megbosszulta ezeket a támadásokat. A Bakony erdeibe verte a törököket. Azok eltévedve, megzavarodva bolyongtak. Túri György lovasai sokat levágtak közülük. Még Házánt is, a koppányi török lovasság vezérét Isztambulból Ali bég jött Házán helyébe. Ali bég ott akarta folytatni, ahol Házán abbahagyta. Ali bég Veszprém ellen indult, de Hidvégnél a Siónál véletlenül belebotlottak Istvánfy és Stansics Farkas császári seregébe. Mindkét sereg meglepetésében össze-vissza vágta egymást. A magyarok kevesebben voltak. Már veszve látták a csatát, mikor (lehet, hogy ez is véletlen) Csanádi magyar vezér érkezett 60 lovasával és 100 gyalog népével. Így megverték a koppányi törököket. Ali béget Tót Gábor megsebesítette és elfogta. A hadi jeleket (zászlókat) Bécsbe küldték, a többi zsákmányon osztoztak. Ez 1584-ben történt.

Hamarosan Hasszán pasa került Koppányba. 80 000 törökkel indult Kanizsa felé a koppányi szandzsák bővítése miatt, de Zrínyi, Nádasdy, Batthányi és Tratmandorf megverték őket.

A törökök a sok vesztett csata után is meg tudták tartani Koppányt, egészen a törökök végső kiűzéséig.

Ennyit írtam ki Törökkoppány történetéből, a koppányi török-korról. Miért is írtam én ezeket? Azért, mert Koppány akkor országos hírű volt. És azt jó tudni, hogy egy ilyen kis falu - mint ma Törökkoppány - története hogyan kapcsolódik bele az ország történetébe.

Gyűjtötte és feldolgozta: Bősze Gábor

A felhasznált irodalom jegyzéke:

(A teljes történet megírásához)

Somogy vármegye és Kaposvár megyei város általános ismer
tetője és címtára az 1932. évre.
Magyar történelmi kronológia.
Dr. Guzsik Tamás: Törökkoppány és Koppányvölgy.
Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 3. Vass Előd:
Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása.
Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. Györffy Györ
gy: Koppány lázadása.
Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 5. Csorba Csa
ba: Erődített és várrá alakított kolostorok Dél-Dunántúl törökkori végvári rendszerben.
Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 8. Solymosi
László: A hódoltság néhány somogyi település történetében.
A Magyar Korona Országainak Helységnévtára 1902.
Somogy Megyei Levéltár:
Csánki Dezső: Somogy vármegye 1914.
Szeghalmi Gyula: Dunántúli vármegyék 1939.
Repertórium 1720.
Kovács Zoltán: Somogy megye és községeinek népességi viszonyai a török uralom megszűnésétől az első népszámlálásig 1690-178/85.
Közigazgatási tájékoztató 1925.
Szakvélemény: Cseszmei törökkút, török-kori fürdő.
Tanulmányok Tolna megye történetéből IX. Hegedűs László: A Tolna megye nyugati félnek települései (1580-1704).
Veres D. Csaba: Háborúk és településrendszer a Dunántúlon (Különös tekintettel a török háborúk korára, dunántúli települések története 1986. (VI.)
Légrády Testvérek naptára.
Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról.
Somogy Megyei Múzeum könyvtára: Monográfia.
Somogy vármegye ismertetése: Székácsi Csorba József orvos dr. 1857.
Vályi András: Magyar Országnak leírása 1799.
Somogy Megyei Tanács Tervező Vállalat: Törökkoppány öszszevont rendezési terve 1986. évi átdolgozása.
Történelmi Szemle. XII. (1969) Maksay Ferenc: István a koppányi püspök
Somogy Megyei Levéltár: Somogy megye Trianon után (könyv az 1930-as évek elejéről) Szerkesztette: Dönjén Miklós.
Lexikonok, szakkönyvek, amelyeket az írásomban a felhasználás előtt feltüntettem.