Кусочек документальной съемки. "Если есть общая воля..." Sasvári Sándor, Moravetz Levente (сценарист, поэт, режиссер), Beleznay Endre, Vermes Tímea, Béni Gábor (инфа ищется) и Bencze Attila (менеджер мюзикла = "Фигаро тут, Фигаро там").
На ютубе есть подробности, но основная мысль помещается в одной строке: "Если кто-то в нужде рядом с ВАМИ - не медлите, помогите".
"Zrínyi 1566" Rock Musical Аудио из двух дисков. Исполнители: Phaedra Álmosd -- Lulla, Szabolcs Balásy (2) -- István Orsits, Endre Beleznay -- Szokoli Mehmed, Beáta Bodonyi -- Kata, Noémi Bokor -- Borbála, Attila Csengeri (15) -- Ferenc Cserenkó, Ildikó Dévényi -- Anna, Pál Feke (18) -- Lahib, Tamás Gregorovics -- Jakab Radovan, Ildikó Iván -- Nádasdyné, Csaba Kelemen -- János Novák, Botond Ódor -- György Zrínyi, Sándor Sasvári (19) -- Miklós Zrínyi, János Szebeni -- Ferenc Dandó, Tímea Vermes -- Éva Rosenberg (Теперь еще распределить, кто что поет ;))
Moravetz Levente, Balásy Szabolcs, Horváth Krisztián, Papp Zoltán: Zrínyi 1566
CD 1 1. Nyitány 2. A harc után... (Beleznay Endre, kórus) 3. Elkélne egy erős, jó vezér... (Iván Ildikó, Gregorovits Tamás, Csengeri Attila, kórus) 4. Egy lepke (Sasvári Sándor) 5. Vadász-dal (Sasvári Sándor, kórus) 6. Mehmed jóslata (Beleznay Endre) 7. Hárem dal (Álmosd Phaedra) 8. Létezel-e kedves? (Bodonyi Beáta) 9. Török lesről (Szebeni János, Gregorovits Tamás, kórus) 10. Ha van közös akarat... (Sasvári Sándor, Iván Ildikó, Balásy Szabolcs, Gregorovits Tamás, Szebeni János, Vermes Tímea, Csengeri Attila, Dévényi Ildikó, Bodonyi Beáta, Kelemen Csaba, kórus) 11. Mert vagy nekem (Vermes Tímea, Sasvári Sándor) 12. Áldjon fenn az ég! (Sasvári Sándor, Vermes Tímea, Ódor Botond, kórus) 13. A nő! (Dévényi Ildikó, kórus) 14. A szigetiek esküje (Sasvári Sándor, Vermes Tímea, Csengeri Attila, Dévényi Ildikó, Szebenyi János, Balásy Szabolcs, Gregorovits Tamás, Kelemen Csaba, Bodonyi Beáta, kórus)
CD 2 1. Mennyi van még hátra? (Szebeni János, Gregorovits Tamás) 2. Legény csalogató (Bodonyi Beáta, Bokor Noémi, Urbán Zizi, Ragoncsa Tímea, kórus) 3. Már nem bírom (Vermes Tímea) 4. Látod a békét? (Sasvári Sándor) 5. Fellázadt a báb (Csengeri Attila, Balásy Szabolcs, Kelemen Csaba, kórus) 6. * Magyar vagyok! (Feke Pál) 7. Altató (Dévényi Ildikó) 8. És megszűnünk megint (Bodonyi Beáta, Csengeri Attila) 9. * Lahib halála (Feke Pál) 10. Mennyi lehet hátra? (Balásy Szabolcs, Csengeri Attila, Bodonyi Beáta, Kelemen Csaba, Dévényi Ildikó, Bokor Noémi, kórus) 11. Volt-e ezen óra? (Csengeri Attila, Bodonyi Beáta) 12. Az utolsó ölelés (Csengeri Attila, Bodonyi Beáta, Balásy Szabolcs, Dévényi Ildikó, Bokor Noémi, Urbán Zizi, Ragoncsa Tímea, kórus) 13. Nyolc óra (Sasvári Sándor, Vermes Tímea, Csengeri Attila, Balásy Szabolcs, Kelemen Csaba, Várhegyi Dénes, Cseporán Zsolt, kórus)
I. 1. Увертюра - Nyitány (3:04) 2. После битвы - A harc után (1:29) 3. - Elkélne egy erős jó vezér (3:49) 4. Бабочка - Egy lepke (3:05) 5. Охотничья песня - Vadász dal (4:07) *1 6. Прогноз Мехмета - Mehmed jóslata (1:47) 7. - Гаремная - Hárem dal (2:28) 8. Létezel-e kedves? (2:32) (как вариант - "здесь есть люди добрые?") 9. Турецкая засада Török lesről (3:44) 10. Если есть общая воля... - Ha van közös akarat (4:28) 11. - Mert vagy nekem (3:05) 12. Áldjon fenn az ég! (2:18) 13. Женщина! - A NŐ! (2:35) 14. Присяга (клятва) сигетцев - A szigetiek esküje (5:02) ("сигетцев", конечно, звучит неуклюже, но -i-ek...) "Заглавная" песня. Ее регулярно включают в концерты, она дала название документальному фильму, использована в социальном ролике... И действительно, "Ha van a közös akarat..." - "Если есть общее желание..." - возможно не все, но многое.
II. 1. Zrínyi 1566 Rock Musical - Mennyi van még hátra? (2:51) 2. Zrínyi 1566 Rock Musical - Legény csalogató (2:35) 3. Zrínyi 1566 Rock Musical - Már nem bírom (3:40) 4. Видишь мир? (мир с смысле "спокойствие", а не место) - Látod a békét? (3:06) 5. Восстание марионетки - Fellázadt a báb (2:38) 6. Я мадьяр! - Magyar vagyok! (3:55) ("венграми" венгров называют СО СТОРОНЫ ;)) 7. Снотворное** - Altató (2:12) 8. És megszűnünk megint (1:29) - Felhő sétál - облако идет 9. Смерть Лахиба - Lahib halála (1:37) 10. Zrínyi 1566 Rock Musical - Mennyi lehet hátra? (2:25) 11. Был ли этот час? - Volt-e ezen óra (2:52) 12. Последние объятия - Az utolsó ölelés (5:12) 13. Восемь часов - Nyolc óra (5:23)
Судя по полному отсутствию каких-либо следов на амазоне и ебее - фильма на дисках не было. Аудио-альбом тоже не продают. (Наверное, надо наглеть и писать создателям на стену.) тексты песен с официального сайта http://www.zrinyi1566.com/dalszovegek (и другие разделы тоже интересные, вплоть до сценографии и костюмов!!! Dalszövegek A dalszövegeket írta: Moravetz Levente
Vadász dal Fel vitézek, vadra, lesre, vadhúst vár a gyönge este, nyulat, szarvast, vadkant vár a tűz. Fácán les a nyílhegyedre, medve sír a gerelyedre, vad vadat sok harcos bátran űz. Száz pata dobban és futnak a lábak, célba, ha veszlek, nincs kegyelem. Fej ha lekoppan, már bénulnak a szárnyak, még ma megeszlek, te lész kenyerem. Itt egy szarvas, ott egy róka, nekünk játék, könnyű móka, ám a vadnak súlyosabb a tét. Nekünk ő kell, eledelre, nem számíthat kegyelemre, egy lövéstől megszűnik a lét. Száz pata dobban, futnak a lábak, célba, ha veszlek, ott nincs kegyelem. Fej ha lekoppan, már bénulnak szárnyak, még ma megeszlek, te lész kenyerem. Hopp elébe, aki férfi, húsa, bőre, majd megéri, egy vadász, száz vadat felzavar. Nyíl, vadásztőr, puska, dárda, falra kell a trófeája, odú, barlang, zsombék nem takar. Száz pata dobban futnak a lábak, célba, ha veszlek, ott nincs kegyelem. Fej ha lekoppan, már bénulnak szárnyak, még ma megeszlek, te lész kenyerem.
Mehmed dala Engem gróf, ne félj, Мой граф, не бойтесь, /félni бояться, опасаться de a jövőtől rettegj. Но ужаснитесь будущему./rettegni - очень бояться, испытывать ужас перед кем/чем, трепетать от чего, перед кем/чем A nádor szék kemény, Трон наместника жёсток, /nádor - ист. намёстник венгерского короля;. mit kérnek, ne tedd meg. / A vár, ha védenéd, Замок, если защитите/ könnyen semmivé mállik, Легко / s mire megértenéd, / a síroddá válik. / Aki rád nevet, már a halálodon mulat. / Minden kézfogás, tőrt takar. / Adott szó hamis, játssza, mutatja az urat. / minden mást ígér, mást akar. /
Hárem dal Gond szabta ráncaid ki simítja el? Ajkadra csókokat ki lehel, ha kell? Zaj zápor rád szakad, kellenek halk szavak, búj hozzám, hagyd magad, szavamra figyelj. Roskad a fáradó, ki emeli fel? Rossz kedvre támadni ki az aki mer? Bontani gond övet, tárni szét öklöket, bármit ha elkövet, bocsánatot nyer. Gond szabta ráncaid ki simítja el? Ajkadra csókokat ki lehel, ha kell? Zaj zápor rád szakad, kellenek halk szavak, búj hozzám, hagyd magad, szavamra figyelj. Roskad a fáradó, ki emeli fel? Rossz kedvre támadni ki az aki mer? Bontani gond övet, tárni szét öklöket, bármit ha elkövet, bocsánatot nyer.
Létezel-e kedves? Szemed marad meg legtovább. Ha aludni tér a fáklya, tenyered hűvös kelleme, álmaim szellő-szárnya. Lelkedért sír a lelkem is, szikra száll szét a szélben, testedért nyúl a testem és ködöt karol a kéjben. Létezel-e Kedves? Mint igazság a tévedésben, fa gyökér, a levelében, bizonyság a keresésben, szerelem, mely mindent ad, de ugyanannyit elvesz… Létezel-e Kedves? Csókod még ég az ajkamon, hajnalig marja lelkem, lángokba néz a képzelet, szívemre szállva rebben. Szerelmed, hogyha létezik, segíti szállni szárnyam, szemed marad meg legtovább, s megosztja vélem ágyam. Létezel-e Kedves? Mint csodaszarvas, rég regében, királyleány, volt mesében, lepke, gyermek tenyerében, Lázas éjben történtekről, ki győzhet meg róla… Volt-e ezen? Volt-e ezen óra?
Hol sakk, hol matt… Hol sakk, hol matt, minden másnap sokkal rosszabb, méznek alján a keserű. Meglásd meglásd, a rövid út sokkal hosszabb, minket gusztál a keselyű.
Adnak, vesznek, ne higgy nekik, bárkik lesznek, ritka tett, ám de dús a szó.
Onnan, erre, cserebere, be ne gyere, nem fut messze egy hintaló.
Ha minden ezerfelé fut, ha minden ezerfelé száll, és éppen nem tudod, hogy merről fú a szél, lett légyen Horvát, vagy Magyar, mindegyik másként, mást akar, akkor már elkélne egy erős, jó vezér. Voltak, lesznek, hiszel nekik jégre tesznek, it nyerhet lelket a templomon.
Vésd be észbe, két fél kell a nagy egészbe, s akkor dőlhet a hegyorom. Mondták, nem lett, kettőből lesz kilenc nemzet, nékik csattog a csalogány. Ebből szebbet, összebújunk csak úgy nemzek, másképp minden túl halovány. Ha minden ezerfelé fut, ha minden ezerfelé száll, és éppen nem tudod, hogy merről fú a szél, lett légyen Horvát, vagy Magyar, mindegyik másként, mást akar, akkor már elkélne egy erős, jó vezér. Kad sve raspadne za čas, kad se rasprši u zrak, i strani vjetar bruji na sav glas, kad Mađar il' Hrvat, drugo, bolje hoće znat, tad čvrstog vođe došao je sat.
Éva dala Nem bírom a bánatod, ha gond szántja fel homlokod és féltés marja szívedet és nincs okod, csak azt hiszed. Már nem bírom. Nem bírom a csend szavát, az ébren töltött éjszakát, a nélküled telt perceket, az önként vállalt ketrecet. Már nem bírom. A mondatot, mert kifacsarható, az életet, mert elpusztítható, a szerelmet mert naggyá tesz s mert könyörtelen gyűlöletté lesz. A simogató puha tenyeret azt nem bírom, mert ököllé lehet, a halált, mert oly kicsinyes s mert kíméletes nem volt soha senkihez. Nem bírom a látszatot, a mélybe ásott sóhajod, ha nem látom, hogy kellenék, hogy szavam, tettem kell-e még. Már nem bírom. A mondatot, mert kifacsarható, az életet, mert elpusztítható, a szerelmet mert naggyá tesz s mert könyörtelen gyűlöletté lesz. A simogató puha tenyeret azt nem bírom, mert ököllé lehet, a halált, mert oly kicsinyes s mert kíméletes nem volt soha senkihez.
Altató Alszik a gond, és alszik a féltés a szív közepén. Alszik a napfény, csendben utazva a hold szekerén. Néma a táj, csak egy pók zakatolja a hálót. Most ami fáj, benned tiszteli mélyen az álmot. Alszik a perc, ha idő kell, most bőven elég. Békére lelsz, éppen felkel, s már lép tefeléd. Alszik a fullánk is a darázsba szorulva. Bánat és boldogság alszik összeborulva. Alszik a cél s most alszik az út is mi hozzá vezet, Álmodban őrződ, glóriás angyalod, fogja kezed, Fent a madár dalát őrzi a hallgatag fészek, Bent a halál feléd kapva most csendesen éled.
Mennyi van még hátra Álmaink, zsákszámra hordjuk a padlásra, nézzük, a tegnapból mennyi maradt mára, kövezett utunkról toccsanunk a sárba. Mennyi van még hátra? Mennyi lehet hátra? Lehet, hogy nincs tovább. Lehet, hogy utolsó óránkat markolja fekete koporsó, s csend csukódik szánkra. Kikoldult percekből összerakott évek. Kilukadt lelkünkből elvesztett remények. Bűnöktől terhelten ülünk gyenge ágra. Mennyi van még hátra? Mennyi lehet hátra? Lehet, hogy nincs tovább. Lehet, hogy utolsó óránkat markolja fekete koporsó, s csend csukódik szánkra. Eskü, mi szó maradt, könyököl a tájra. Régóta mást hagyunk feszíteni fára. Problémák árvize, nem űz már a gátra. Mennyi van még hátra? Mennyi lehet hátra? Lehet, hogy nincs tovább. Lehet, hogy utolsó óránkat markolja fekete koporsó, s csend csukódik szánkra.
Magyar vagyok! Igazad lehet, ítélj el, könnyebb lesz neked, kit látsz, egy török janicsár, ki békességre vár, mit meg úgyse talál, hát mondd minek élne már. De utolsó szó jogán, a létra legalsó fokán, ahonnan nincsen visszaút, hol eltörpül a múlt, hogy mit érzek mégis tudd. Elvették a nyelvemet, átfestették a szívemet, kaptam furcsa elveket, de magyar vagyok. Megmondták, hogy mi jó nekem, kijelölték, hogy hol a helyem, s hogy miket láthat két szemem, de magyar vagyok. Ébren voltam, álmodtam, mind parancsra tettem. Enyém volt, mit megfogtam, mit kaptam, szerettem. Boldogságot elszórtan, a gondból nagy adagot, arányában ezt kaptam, s bár rám törtek a bajok, én magyar vagyok. Előírták, hogy mit akarok, Kiért élek és kiért halok, hogyan állok és hogy szaladok, de magyar vagyok. Ébren voltam, álmodtam, én mind parancsra tettem. Enyém volt, mit megfogtam, mit kaptam, szerettem. Boldogságot elszórtan, a gondból nagy adagot, arányában ezt kaptam, s bár rám törtek a bajok, én magyar vagyok. én magyar vagyok. én magyar vagyok. én magyar vagyok. én magyar vagyok.
Látod a békét Látod a békét? Durva zaj tépte csend, ismét úr idelent, és a lányok, legények, akik szépet reméltek, kikre rászólt a végzet, eddig s netovább, örök hunyt szemmel alszanak, mind csupa báb, s talán szépeket álmodnak ők, az életről tovább. Nehéz vérvörös könnyeket hullat a zöld, és a nap csupa füst, csupa köd, minden gyászruhát ölt, meghalt az is aki ölt, lomha varjaké lett ez a föld. Hallod az álmot? Selyem-szép terveket, ahogy mind odalett, tűzbe bódult remények, meghaltak, s nem is éltek, mert az álmodó nélkül, az álom halott, szerteszáll amit képzelet szőtt, alkotott, s talán épp e-helyt porlad el az, hol eddig élt, lakott. Nehéz vérvörös könnyeket hullat a zöld, és a nap csupa füst, csupa köd, minden gyászruhát ölt, meghalt az is aki ölt, lomha varjaké lett ez a föld.
Búcsú az asszonyoktól Köszönet ami volt, kegyelem, ami lesz, csak szerető szív képes ilyenre amit tesz. Köszönet azért, hogy láttalak, és te láttál, nem jöttem, te mégis hithűen vártál, mindenért, ezernyi köszönet vár…, ezernyi köszönet jár. Minden csókodért, a sóhajodért, mi érettem szállt, s mi Istenre lelt, rátalált, s így kegyelmet nyert ezért. Áldjon fenn az ég, a mosolyodért, mi életre kelt, mi békében bársonyom lett, és nem foszlott szerteszét. áldjon fenn az ég. Álmaid dalait, Vágyaid szavait, most köszönöm hited, mi kétségnek sose hitt. Életemet éltem általad, sorsod által, őrzőként, sok harcban, hátamnak háttal, mindenért, ezernyi köszönet vár…, ezernyi köszönet jár. Minden csókodért, a sóhajodért, mi érettem szállt, s mi Istenre lelt, rátalált, s így kegyelmet nyert ezért. Áldjon fenn az ég, a mosolyodért, mi életre kelt, mi békében bársonyom lett, és nem foszlott szerteszét. áldjon fenn az ég.
Ha van közös akarat Ha van közös akarat, ha van helyünk a nap alatt, ha tudunk közös szavakat, úgy mutassa meg magát. Ha van közös felelet, ha együtt mondunk neveket, ha megkapjuk az eleget, úgy mutassa meg magát. Mindig osztva, Nem szorozva, Gyermekedtől ostorozva, Három részre tépett tested átölelem. Végét vetjük, Eltemetjük, Sérelmeket elfeledjük, S dobbanjon meg hazám, szíved, a szíveken. Ha van jövő, a múlt mögött, ha a vágyunk szépbe öltözött, ha jut pihenő, a harc között, most itt az idő, hát lépjen elő, és mutassa meg magát. Ha szív nyúl a szívedért, ha szópárbajunk véget ért, ha van ölelés, a holnapért, most itt az idő, hát lépjen elő, és mutassa meg magát. Mindig osztva, Nem szorozva, Gyermekedtől ostorozva, Három részre tépett tested átölelem. Végét vetjük, Eltemetjük, Sérelmeket elfeledjük, S dobbanjon meg hazám, szíved, a szíveken. Ha van közös akarat, ha van helyünk a nap alatt, ha tudunk közös szavakat, úgy mutassa meg magát. Ha van közös felelet, ha együtt mondunk neveket, ha megkapjuk az eleget, úgy mutassa meg magát. Mindig osztva, Nem szorozva, Gyermekedtől ostorozva, Három részre tépett tested átölelem. Végét vetni, Elfeledni, Sérelmeket eltemetni, S Uralkodjon hazám, szíved, a szíveken. S Uralkodjon hazám, szíved, a szíveken. Add nekem kezemhez két kezed erejét, add kölcsön szívemhez szívednek melegét, szavamhoz hangod, hogy mindenki meghallja, s hogy amit akarunk, mindenki akarja
Ha rosszat teszek… Ha rosszat teszek, s pillantásid ledöfnek, az jó. Ha ébredéskor nevem mondod elsőnek, az jó. És mielőtt a könnyem dől, Te rejtesz minden szem elöl, az jó. Ha vársz reám sok éjszakán, s én ezt tudom, az jó. Ha leporolsz egy harc után, ha elbukom, az jó. Ha kemény vagy, ha érzelegsz, ha nem szólsz, s éppen úgy felelsz, az jó. Ha hozzám bújsz, mert odakint az eső hull, az jó. Ha bánatomra hajad sátra rá borul, az jó. Ha néha van, hogy nem szeretsz, de átölelsz, és rám nevetsz, az jó. Ha terheim már nem bírom, s te átveszed, az jó. Ha együtt halni félsz velem, de megteszed, az jó. Hogy megtalálsz, ha elbújok, hogy válaszolsz, ha nem tudok, az jó. Ha terheim már nem bírom, s te átveszed, az jó. Ha együtt halni félsz velem, de megteszed, az jó. Ha pusztulok a semmiér’, de lelkedben a lelkem él, az jó…
Egy lepkét lesek álmaimban… Egy lepkét lesek álmaimban, réten röppen át, Úgy csábítja a végtelen, hogy más célt meg se lát, oly makacsul, a szélbe száll, ez álom, gyermekkortól rám talál. A többi lepke mind leszáll, ha fát borzol a szél, Az én pillangóm nem lapul, ő rögtön szárnyra kél, Ha nincs remény, ha nincs esély, Ha túlélése oly csekély, nem fél. Az én lepkém száll egyedül, hogy merre, nem tudom. A széllel szemben szállni szépen, nincsen hatalom. A szárny kevés, a vágya nagy egy pillanat, s már semmi vagy, nem vagy. Csak tudnám azt, hogy mért kísért, ez álom szüntelen, Az éltem csendben élem én, nem hív a végtelen, nem vonz a harc, nem vonz a hír, nem küzdök én már senkiér’ hát mér’? Ha úgyis jő egy vad vihar, az mindent elsöpör. Ott győztes nincs, ott nincs esély, ott nincs ki tündököl. Majd elragad, cibál a szél, s ott pusztulok majd semmiér’. De mér’?
A nő! Az asszony! Ki az kinek érintése fájdalmakat enyhít, komor szobát, kacagása, vidámsággal felhint, ki az kinek lehelete sebeket begyógyít, aki a te érdekedben ártatlanul lódít, A nő az, az asszony, a lány, aki nélkül a világ nem mozdul, s a csúnya sem szépül. A nő az! Ki az kinek hiányában nem jössz a világra, aki nélkül zöld erdőben ülsz a csupasz ágra, ki az aki egy szavával újra hitet épít, aki minden valóságot álomképpé szépít, A nő az, az asszony, a lány, aki nélkül a világ nem mozdul, s a csúnya sem szépül. A nő az! Ki az kinek elhiszed, hogy te leszel a győztes, darócból szőtt életedben ki a színes szőttes, ki az kihez visszatalálsz, ha ráléptél rossz útra, aki majd a gyermekedből téged alkot újra, A nő az, az asszony, a lány, aki nélkül a világ nem mozdul, s a csúnya sem szépül. A nő
Felhő sétál Felhő sétál a térdemen, villámot rejt a két kezem, az ősz köszön, a szél legyint, és megszűnünk megint. Könnyes a szem, az este meg helyetted leste testemet, a hold sikít és csendre int, mert megszűntünk megint. Vágy suhan át az éteren, öledre vágyva éhezem, csókod enyém a jog szerint, de megszűnünk megint. Kívül és belül nagy vihar, hogy is érném be annyival, mi villanás, mit perc kerít és megszűnünk megint. Addig van lét és gondolat, addig hord éjem álmokat, míg tested óv, és felrepít. Majd megszűnünk megint.
Свою родину любишь как мать, а влюбляешься часто в чью-то чужую (с) М. Риффо
http://leletek.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1074284 - исторические даннные (судя по ужжасному шрифту - реконструкторы или что-то подобное ;)) Свою родину любишь как мать, а влюбляешься часто в чью-то чужую (с) М. Риффо
Сообщение отредактировал rrenard - Среда, 03 Октября 2012, 06:26
Feke Pál. Azaz Pribék János, az elrabolt, majd magyarrá visszaváltozó török janicsár. Butaságot beszélek. A szívében ő mindig magyar volt. Pali egy önálló epizódott kapott a darabban. Bejön, beszökik a várba, mert ő magyarként akar élni, s ezért elárulja a törököket. A szultán halott, janicsárlázadás várható. Nem hisznek neki. "Én magyar vagyok!" - bizonygatja. Mégsem ölik meg. Másnap a szultán hullája előtt masírozik a török sereg. Lahibra börtön vár, azt hiszik hazudott. Ő megszökik, s visszatérésekor közli az örömhírt: neki volt igaza, a császár tényleg halott! Mivel vállalta a kockázatot, s visszajött a magyarokhoz, korábbi becsmérlője saját keresztény nevét, a Jánost ajándékozza Lahibnak. Pribék - így gúnyolták. "Már úgy megszoktam!" - szól Lahib, s gúnynevéből vezetéknév válik. Pribék János. Pár pillanatig él csupán. Sebet kapott a töröktől. Keresztelő atyja kezei között énekli utolsó leheletével is: "Én magyar vagyok!" S hangja mindörökre elhal.
• Lahib, azaz a későbbi Pribék János alakja egy magyar földről elhurcolt török janicsár. 1566-ban Szulejmán szultán halálával annak a veszélye állt fenn, hogy a szultánjáért halni kész janicsár sereg szétszéled, ha megtudják, vezérük halott. Éppen ezért a sereg vezetői eltitkolták a janicsárok elől Szulejmán halálát. Lahib megtudván: magyar földről származik beszökik a várba. fekepalivideok 3 г. назад Ответить • "Megragadta képzeletemet ez az ember. Gondoljuk el. Neki tudnia kellett, hogy a várvédőknek semmi esélye nincs a győzelemre. Milyen érzelmi vihar dúlt abban a férfiban, akin a hazaszeretet, az identitástudat győz az életösztönön? Hiszen tudnia kellett, hogy meghalni megy a falak közé. De ő, nyilván sajátjai között akart halni. Így született Lahib-Pribék János figurája." Moravetz Levente (a darab producere, írója, rendezője)
Реконструкторы дорвались до Закулисья Много уникальных фоток. http://zrinyi-ijaszai.uw.hu/kepgaleria.php (поиск браузером в списке "Zrinyi" - подборок несколько, с разных показов)
сегодня полностью прослушала аудио, ПОНРАВИЛОСЬ ОЧЕНЬ!!! Музыка красивая, голоса хорошие, даже Феке Пал узнаваем и заценен) ссылку на скачивание аудио положила в первое сообщение даной темы.
Историческая обстановка 29 августа 1526 г. Сулейман Великолепный (1520—66) на равнине Могача разбил войско венгерского короля Лайоша II. В 1529 г. с 250 тыс. человек и 300 орудиями напал на Вену, но потерпел полную неудачу; его войска опустошили Австрию и Германию до Регенсбурга, сожгли Брюн и др. города. "Попутно" разорил Буду и посадил на трон Иоанна Запольи. В 1541 г. началась новая венгерская война; австрийцы дважды были разбиты турками, Гран и Штульвейссенбург были взяты, и завоеванные части Венгрии были поставлены под непосредственное управление турок: из них было образовано 14 санджаков под верховным наблюдением паши в Буде. Дальнейшее движение турок на запад было задержано Карлом V (тогдашний король Испании), а мир 1547 г. спас Фердинанду Габсбургу (эрцгерцогу) хоть часть Венгрии, но под условием уплаты ежегодной дани (30000 дукатов), от которой австрийцы избавились только по миру в Карловице 1699 г. В Средиземном море тоже шла война, с переменным успехом. 11 сент. 1565 г. туркам пришлось снять осаду с Мальты. Беспрерывные пограничные столкновения и желание отомстить за неудачу на Мальте сделались причиной разрыва между султаном и имп. Максимилианом II. Султан лично.,. Громадное турецкое войско (100 тыс. чел.), под предводительством лично султана и великого визиря Мегмеда-Соколли двинулось в Венгрию в мае 1566 г. (подробности по другим странам и годам здесь) [url=http://ru.wikisource.org/wiki/ЭСБЕ/Турецкие_войны[/url]
[b]Сигетвар Зрини собрал войско из примерно 2300 воинов ещё до начала осады, оно состояло из его личного войска, а также его друзей и союзников. Оборону держали в основном хорваты, также было значительное количество (по др. источникам - 800) венгерских тяжеловооруженных всадников. Осада началась в августе 1566 года, защитники форта отбивали османские атаки до сентября. Несмотря на слабую укомплектованность и явное превосходство армии Сулеймана в численности, подкрепления из Вены послано не было. [i]Подробнее здесь - http://dic.academic.ru/dic.nsf/ruwiki/1148226
Сайт замка (английская версия, есть также немецкая, хорватская, турецкая и, разумеется, венгерская) http://www.szigethvar.hu/english
Any text goes here...В 1566 г., во время серьезного наступления турок на габсбургские владения (осада Сигета), к Грозному обратился новый император (сын Фердинанда I) Максимилиан II. Формальным поводом для этого обращения было ходатайство за бывшего ливонского магистра Фюрстенберга, попавшего в плен к русским, но одновременно император не упустил случая напомнить царю о желательности возобновления войны против «бешеных псов - турок», с которыми Русь не так давно воевала. Обращение это не явилось для царя неожиданностью: из донесений своих послов в Крыму он знал уже о войне в «Можарской земле» (Венгрии). Грозный опять ответил императору с дипломатической тонкостью: в своем послании (также, к сожалению, дошедшем до нас только в переводе) он заявил, что охотно помог бы «цесарю», особенно теперь, когда тот находится в «весьма опасной распре с турками», но для этого необходимо два условия: чтобы ливонны перестали ему «несправедливо противоборствовать» и покорились и чтобы польский король не беспокоил его «несправедливыми и беспрерывными войнами» (Латинский текст этого послания Грозного (по списку миланской библиотеки) издан М. Крашенинниковым в ЖМНП [1896, кн. 1 (ч. 303), стр. 200].. )Это, конечно, был отказ: Грозный давал понять, что он намерен довести до конца Ливонскую войну и не собирается ради Габсбургов отказываться от этой войны и ввязываться в «опасную распрю» с султаном. Отсюда - http://historic.ru/books/item/f00/s00/z0000112/st046.shtml
... Vadaszdal.....................................................................Vermes Tímea - Éva dala. Свою родину любишь как мать, а влюбляешься часто в чью-то чужую (с) М. Риффо
Сообщение отредактировал rrenard - Среда, 03 Октября 2012, 07:51
http://www.youtube.com/watch?NR=1&feature=endscreen&v=TCRySGbX_Ww REKORDKÍSÉRLET! A www.youtube.com/tv5hu oldalra fel fog kerülni 1.000.000 videó, a cél az, hogy mire a videók felkerülnek elérje a facebook oldal az 1.000.000 lájkot. Segítsd a munkámat a lájkoddal: www.facebook.com/egymilla KÖSZÖNÖM!
Вмонтировать не буду, чтоб не перегружать ленту - это длинное документальное видео о теме М.З. и Сигетвара в искусстве.
Уважаемые гости, путники и постояльцы нашего Замка! Много материала не представленного пока в темах, находится на руках у жителей, которые всегда рады поделиться имеющимся. Спрашивайте, пишите, вступайте в дискуссии, будьте смелее)
